Az apák nem csak egy-egy pelenkacserére jók!

A gyerekeink születése utáni első években a férjem minden egyes gyermekorvosi vizsgálatra eljött velünk. Emlékszem, egyszer az egyik asszisztens meg is jegyezte, milyen ritka az ilyen apa. „Jó, hogy ő is itt van magukkal!” – mondta. És noha a gyerekeink már nem kisbabák, továbbra is velünk tart a rendelőbe, különösen akkor, amikor a kicsik oltást kapnak.

Az, hogy a férjem jelen volt ezeken a vizsgálatokon nem olyan dolog, amit korábban megbeszéltünk volna. Elég volt annyit mondanom, hogy „holnap megyünk orvoshoz”, és ő máris azt felelte: „Hánykor? Megpróbálok ott lenni.” Attól a perctől, hogy a gyerekeink megszülettek, azt hiszem, elvártam tőle, hogy tegye meg ezeket az erőfeszítéseket szülőként értük, értünk, és ez jóval több volt, mint néha egy-egy pelenkacsere, vagy éjszakai felkelés.

Amit észrevettem az orvosi vizsgálatok során az az, hogy míg a legtöbb egészségügyi szakember elfogadta, sőt, támogatta a férjem jelenlétét, kérdéseiket és válaszaikat a gyerekekről nekem címezték. Csak ritkán vonták be a férjemet is a beszélgetésbe, de akkor is inkább csak annyit mondtak, hogy „segítsen a feleségének”, „bátorítsa az anyukát”, stb. Engem pedig egyre jobban frusztrált, hogy szinte semmiféle információt nem kapunk arról, milyen szerepet játszanak az apák a gyerekük életében és jóllétében.

Éppen ezért volt jó érzés látni az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének cikkét, amely éppen azzal foglalkozik, mennyire komoly súlya és fontossága van az apáknak gyerekeik életében. A tanulmány szerint jelenleg Amerikában 3,4 százaléka van az apáknak gyesen. Ezek a férfiak több mint 200 ezer gyereket látnak el teljes „munkaidőben”, 2 milliót pedig „részmunkaidőben”.

Természetesen az ilyen apák jóval nagyobb valószínűséggel bukkannak fel olyan helyeken, mint a gyermekorvosi rendelő, ám a cikk arra is kitér, milyen fontos lenne bármilyen „státusban” lévő apának sokkal többet jelen lenni a gyerekei életében. A tanulmány rámutat arra is, milyen sokat változott az apák szerepe az elmúlt években. „Az apák kiegészítő és tökéletesen egyedi szerepe végre kezd felértékelődni. Egyediségük többek között abban rejlik, hogy számtalan olyan dolgot taníthatnak és mutathatnak gyerekeiknek, amit az anyák nem.

Az apákat nem lehet helyettesíteni. Ezt azonban fontos lenne az egészségügyben dolgozóknak, a szülőknek, a tanároknak és a döntéshozóknak is megérteni és kommunikálni a gyerekek jólléte érdekében. Remélhetőleg egyre többen ismerik fel ezt a tényt, és fogják bátorítani az apákat, hogy gyerekeik fejlődésének minden szakaszában aktívan jelen legyenek.

Forrás: Family Studies (via)