Az asszonyok felelőssége

Legyünk bár rátartiak vagy szendék, harapósak vagy derűsek, követelőzők vagy engedékenyek, mindannyian igazából ugyanazt akarjuk: szerethessünk és szerethessenek. Miért vagyunk hát olykor kevéssé sikeresek a hazaságainkban, kapcsolatainkban?

A férfiember otthonra vágyik, elismerésre és figyelemre. Mi, nők, gyengédségre és megértésre. Házi tűzhelyünk csak akkor lobog meleget árasztva, ha ezt a nyugalmat és figyelmet mi teremtjük meg. „Hogyne, amikor nyolc plusz négy órában dolgozom, előbb a munkahelyen, aztán otthon!” – mondhatjátok, és igazatok is van. De meg kell értenünk, milyen nagy a felelősségünk Démétérként, az otthon őreként. Nélkülünk káosz van és lecsúszás, ital és kimaradás. Vagy éppen miattunk?

Nincs ugyanolyan két házasság, ugyanolyan két szerelem, a gondok és a megmérettetések is változnak. Csak mi nem, mert a nő örök, a férfi az őre és a kettőnket övező, összefűző, átölelő szerelem rajtunk nagyon is múlik. Ne mondjunk hát le az asszonyi erőről, és ne éljünk vissza hatalmunkkal, mert nélkülünk káosz van és kétségbeesés ebben a férfiak uralta, elszenvedte, de az asszonyi erőben mindig menedéket találó világban.