Az egyik fekete, a másik fehér – és mégis ikrek

James és Daniel ikrek. Ami egyáltalán nem nyilvánvaló, sőt! Egyikük ugyanis fehér, a másikuk afro-amerikai.

A két fiú nem csak bőrszínükben tér el egymástól. James bőbeszédű, pörgős, jövőre három tárgyból tesz emelt szintű érettségit és egyetemre készül. Daniel visszahúzódó, egyáltalán nem szereti az iskolát és mérnök szeretne lenni. Alyson és Errol Kelly szüleikkel és testvéreikkel Londonban élnek.

Errolnak és Alysonnak előző kapcsolataiból is származik egy-egy ikerpár. Errol oldaláról a Shane és Like, Alysonéról pedig Charles és Jordan. Az egyetlen, akinek nincs ikertestvére a 14 éves Katie. A hétgyermekes család számtalanszor került a kérdések kereszttüzébe, hiszen senki nem hiszi el, hogy James és Daniel testvérek, azt meg pláne nem, hogy ikrek.

A genetika törvényei szerint egy afro-amerikai apától és egy fehér bőrű anyától nem születhet fehér bőrű gyerek. Daniel és James esetében azonban ez azért volt lehetséges, mert Errol jamaikai, és nekik van európai (tehát fehér bőrt is lehetővé tévő) DNS-ük, magarázza Dr. Jim Wolson, az Edinburgh-i Egyetem genetikusa.

A különös kérdések, pillantások, megjegyzések végigkísérték a fiúk egész eddigi életét az óvodától az általános iskolán át a középiskoláig. Utóbbiba szinte kizárólag fehér bőrű gyerekek jártak, így James kilógott a sorból, mégis Danielt zaklatták a társai. Csúfolták, rasszista megjegyzéseket tettek a fehér fiúra, aki “titokban” fekete. A feszültség olyan nagy volt, hogy egyszer még a rendőrséget is ki kellett hívni az iskolába.

“Láttam, mennyire dühös Daniel az iskolában a többiekre, és hogy hogy provokálják őt. Aztán elkezdődtek a verekedések, és persze én is beszálltam, mert segíteni akartam neki, és nem bírtam elviselni, hogy így bánnak a testvéremmel”, emlékszik vissza James.

“Az emberek a mai napig hitetlenkednek, és azt követelik, bizonyítsuk be, hogy testvérek és ikrek vagyunk”, mondja Daniel. “De mi már nem foglalkozunk velük. Elég, ha mi tudjuk, hogy amit mondunk, az igaz.”

“Ha nehéz is a fiúknak, mindig érdemes kihívás elé állítani az embereket, amikor faji kérdésekről van szó. Ha a fiaim akár csak egy embert is arra késztetnek, hogy komolyabban elgondolkodjon azon, mi alapján és miért is címkézünk fel, skatulyázunk be másokat, akkor már megérte”, mondja Alyson a The Guardiannak.