Az udvariasságra nevelés 5 fontos lépése
Köszönj, ha bemész egy új helyre! Ne vedd el a másik játékát, anélkül, hogy elkérnéd! Kívánj jó étvágyat étkezés előtt! A gyermekünk számára olyan parancsok, amelyektől biztos nem jön meg a kedve az illendő viselkedéshez. Akkor mégis hogyan lehet udvariasságra nevelni gyermekünket? Nagyon egyszerűen… saját példán keresztül!
Köszönj, ha bemész egy új helyre! Ne vedd el a másik játékát, anélkül, hogy elkérnéd! Kívánj jó étvágyat étkezés előtt! A gyermekünk számára olyan parancsok, amelyektől biztos nem jön meg a kedve az illendő viselkedéshez. Akkor mégis hogyan lehet udvariasságra nevelni gyermekünket? Nagyon egyszerűen… saját példán keresztül!
Gyermekünk az őt körülvevő világot tanulmányozva, utánozva sajátítja el az élethez szükséges ismereteket. Ha mi példát mutatunk, és a kölcsönösség elve szerint működik a családunk, akkor csemeténk jó eséllyel ugyanúgy fog „működni” a hétköznapokban, ahogyan azt tőlünk látta. És hogy mi mindenben mutatkozhat meg ez a kölcsönösség? Egy családban, ahol csupán a felnőttek diktálnak, a gyereknek mindent félbehagyva köszönni kell az érkező vendégeknek, nem vághat a felnőttek szavába, vagy épp nem kelhet fel az asztaltól, amíg az étkezés véget nem ért. De vajon fordítva is igaz-e mindez? Abbahagyják-e a felnőttek a kártyapartit, ha a gyermekük barátai elbúcsúznak, vagy közbevágnak és belebeszélnek-e gyermekük mondandójába, és felállnak-e mielőtt egy gyerek befejezte volna az étkezést? Hiába legyintünk, és mondjuk azt, hogy ez más, nincs igazunk! Ha udvarias és illemtudó gyermeket szeretnénk nevelni, mi magunknak kell élő példának lennünk. Ha végigmegyünk gyermekünkkel a következő öt lépésen, akkor nagy valószínűséggel egy udvarias kis lurkót tudunk nevelni.
1. lépés – A három varázsszó alkalmazása
Három olyan kifejezés van, aminek elsajátítását és alkalmazását már elég korán, akár 2-3 éves korban is elkezdheti a gyermek. A “kérlek”, “köszönöm”, és a “bocsánat” a társas érintkezés alap szófordulatai. Ha megtanítod gyermekedet arra, hogy milyen helyzetekben alkalmazza ezeket a szavakat, már egy nagyon fontos lépést megtettél a jó modorra való nevelésben. A lényeg itt is az, hogy a gyermek megtapasztalja, hogy mi is ugyanígy járunk el: szépen megkérünk valakit, ha valamit szeretnénk, megköszönjük, ha kapunk valamit, és bocsánatot kérünk, ha valamit elszúrtunk. És persze ne feledjük, hogy az udvariasságra nevelés egy folyamat, melynek eredménye csakis akkor lesz pozitív, ha mindvégig következetesek maradunk.
2. lépés – A köszönés fontossága
A köszönésnek számos írott és íratlan szabálya létezik. Elég azonban, ha az udvariasságra nevelést az első és a legfontosabb elsajátításával kezdjük: hogy mindig köszönjük, ha belépünk valahova. Számos helyzet adódik egy nap során, amikor gyermekünkkel megérkezünk valahova: óvodába, iskolába, gyógyszertárba, délután edzésre. Csemeténknek el kell magyaráznunk, a köszönés a tiszteletadás jele. Azt jelenti, hogy látom, hogy te itt vagy, és a köszönésemmel jelzem, hogy én is itt vagyok, megérkeztem. Sajnos, nap, mint nap azt tapasztalom, hogy az emberek elfelejtenek visszaköszönni, egyszerűen tudomásul se veszik, hogy valaki köszönt nekik. Ez eleinte dühített, de túlléptem rajta, gyermekeimnek is azt tanítom, hogy függetlenítsék magukat attól, hogy kapnak-e viszontüdvözlést, vagy sem.
3. lépés – Káromkodás egyedi módon
Az illemtudó viselkedéshez hozzátartozik az is, hogy gyermekünk nem beszél csúnyán, kerüli a trágár szavakat, kifejezéseket. Azonban hiába beszél a család szépen, ha csemeténk az óvodában, iskolában „felszedi” ezeket a szavakat. Tapasztalatom szerint, minél inkább tiltjuk ezeknek a kifejezéseknek a használatát, annál gyakrabban fog előfordulni a lurkó szótárában. Nálunk ebben a helyzetben az vált be, hogy alkut kötöttünk a gyermekkel. Felajánlottuk, hogy az adott szó helyett ő találhat ki magának egy szitokszót, amit akkor használhat, amikor dühös, vagy épp nem sikerült neki valami. Viszont cserébe, ha mégis kimondja az általunk nem preferált szót, akkor zálogba kell adnia egy játékát nekünk, addig, ameddig valami jócselekedettel ki nem váltja azt.
4. lépés – Olvass neki sok mesét!
Nagyon sok olyan mese van (pl. Holle anyó), ami arról szól, hogy az illemtudó szereplő a történet végére elnyeri a méltó jutalmát. Ezek a mesék nem csupán a jó modorról szólnak, hanem arról is, hogy a mesehősöket jó tulajdonságaik (jólneveltség, kedvesség vagy tisztelet) segítik céljuk elérésében. Ha sok ilyen mesét olvasunk gyermekünknek, jobban fog benne tudatosodni ezek fontossága.
5. lépés – Csak lassan
Ne akarjunk rögtön egy két lábon járó etikai kódexet nevelni a gyermekünkből. Inkább gondoljuk végig milyen ismeretekre van szüksége az ő korában, és egyszerre csak egy illemszabályt tanítsunk meg neki. Azután a gyermek fejlődését, valamint egyéni temperamentumát figyelembe véve, határozzuk meg, mikor és milyen módszerrel fogjuk neki megtanítani az általunk fontosnak tartott szabályokat és viselkedési formákat. A tanítás során pedig koncentráljunk az udvarias kifejezésekre, ezzel jó példát mutatva, hiszen ezt várjuk el utódunktól is. Minden esetben dicsérjük meg, amikor a tanulási folyamat során ügyesen alkalmazza a tanultakat.