Bántalmazott férfiak: ők is lehetnek áldozatok!

Zsolt nyolc éve él házasságban Judittal. Népszerűek, rengeteg programot szerveznek barátaikkal. Jókat lehet velük beszélgetni, mindig mosolyognak. Ám amikor a barátok hazamennek és ők ketten maradnak, minden megváltozik. Előbb a vita jön, aztán a megalázás, majd a fizikai agresszió. Judit rendszeresen veri Zsoltot. Nem csak a nők lehetnek áldozatok ugyanis – a bántalmazott férfi-jelenség pedig gyakoribb, mint gondolnánk.

Zsolt sosem üt vissza. Egyrészt azt tanulta otthon, hogy egy férfi nem üt meg egy nőt, másrészt azt is tudja: ha egyszer szabadjára engedné indulatait, megint csak ő húzná a rövidebbet. Így van ezzel a legtöbb bántalmazott férfi is, így alig fordul elő, hogy egy ilyen kapcsolat a nyilvánosságra kerül, annak pedig, hogy feljelentés és rendőrségi / bírósági ügy legyen belőle, elenyésző az esélye.

A fejünkben az a sztereotípia él, hogy a házasságon belüli erőszaknak kizárólag nők lehetnek az áldozatai. Ám az erős férfi-gyenge nő párosítás mellett jó ideje megjelent a gyenge férfi-erős nő változat is, amit köznyelven úgy szoktunk mondani, hogy a feleség viseli a nadrágot, a férfi pedig papucsférj. És ez bizony olyan párok esetében is igaz lehet, ahol ránézésre a férfi az erősebb, legalábbis fizikailag.

Mi számít bántalmazásnak?

A rugdosás, a harapás, az ütlegelés, a különböző tárgyak dobálása, a férfi saját tárgyainak rongálása, tönkretétele. A szóbeli megalázások akár otthon, akár mások előtt, vagy közösségi oldalakon. A késsel, pisztollyal, puskával történő fenyegetések. A birtokló, túlságosan féltékeny fellépés, amikor a feleség állandóan azzal vádolja a férjét, hogy hűtlen hozzá. A férj megfigyelése. A férj anyagi javainak elvétele hozzáférésének korlátozása. Másoktól való elszigetelésre törekvés. Azzal való fenyegetés, hogy a nő elviszi a gyerekeket és megakadályozza láthatásukat.

Andrea és Tibor egy épületben dolgoznak, több vállalkozást is visznek. Bár az irodájuk nem közös, Andrea Tibor minden lépését figyeli: okostelefonján Tibor teljes telefonforgalmát ellenőrzi. Ha a férj autóba ül, GPS-szel követi, merre megy. Ha nem veszi fel első csörgésre a telefont, azonnal vádaskodni kezd: nyilván valaki mással van. Beteges féltékenységében ötpercenként megy át Tibor irodájába, s nem is leplezi, miért. Reggel együtt kell érkezniük, este együtt kell hazamenniük. Andrea rendszeresen megkéri barátait: ők is figyeljék, mikor merre mozog Tibor. A férj igyekszik megőrizni méltóságát, ám a mindig mosolygós, nagy és erős férfi arcán és viselkedésén egyre inkább látszik az állandó kontroll okozta feszültség. Akik ismerik, határozott, erős jellemű embernek tartják, és ő túlságosan szégyelli a helyzetet ahhoz, hogy ezt a másokban kialakult képet lerombolja. Népszerű, gazdag, szép és okos gyermekei vannak… Ha megkérdezik, azt mondja: minden rendben van. De egyre többször jut eszébe az öngyilkosság gondolata.

Ki hisz nekik?

A legtöbb férfi azzal a tudattal nő fel, hogy egy fiú nem sír, nem lehet gyenge és ha valami baja van, azt magában kell tartania. Kimondva-kimondatlanul mind a szülők, mind a társadalom ezt várja tőlük. Nekik erősnek, sziklaszilárdnak kell lenniük. Ez a fő oka annak, hogy egy bántalmazott férfi nagyon óvakodik attól, hogy elmondja, mit él át otthon nap mint nap. Szégyelli magát, miközben attól is tart, hogy senki nem fog hinni, neki, vagy ami még rosszabb: azt feltételezik majd, hogy valójában ő az elkövető, csak így próbálja elterelni magáról a figyelmet. Ezeknek a félelmeknek valós alapja van: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a bejelentést követően az igazságszolgáltatásban részt vevők egyértelmű lenézéssel és kétkedéssel fogadják a bántalmazott férfiak vádjait.

Gábornak és Emesének nyáron született meg a kislánya. Minden tökéletesnek látszott, ám Emese egyre furcsábban kezdett viselkedni. Ha vendégeket hívtak, becsmérlő megjegyzéseket tett Gáborra a többiek előtt. Aztán egy vendégség után kitört a balhé. Emese minden törhető tárgyat, ami Gáboré volt, darabokra tört, majd mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt aludni. A kislány ezalatt halára rémülve sírt a kiságyában. Emese ettől kezdve kiszámíthatatlan lett. A gyereket elhanyagolta. Napközben aludt, amikor pedig Gábor hazajött, újrakezdődött a tombolás, ami sokszor fizikai erőszakig fajult. Gábor végső elkeseredésében egy ilyen roham alatt kihívta a mentőket, akik bevitték Emesét az idegosztályra, ott kapott egy nyugtató injekciót, de másnap reggel hazaengedték. Gábor hónapokig élt rettegésben. Elmondani nem merte senkinek a dolgot, főleg azért, mert attól tartott, nem hinnének neki, különben is: egy férfi nem panaszkodik. Ám éjszakánként csak úgy mert aludni, ha kitette a padlóra a kislánya játékait: abban reménykedett, hogy ha Emese éjszaka támadna rá, Gábor felébredne a játékok zörgésére, mielőtt ez sikerülne neki. Gábor és Emese azóta elváltak. Ám nem mindenki lép ki egy ilyen kapcsolatból.

Miért maradnak a kapcsolatban?

Több oka is lehet, hogy egy bántalmazott férfi miért nem válik vagy költözik el. Ezek az okok meglehetősen hasonlítanak a bántalmazott nő indokaira: a gyerekeke védelme, a szégyen, a vallási meggyőződés (holtodiglan-holtomiglan…), a támogatás, segítség hiánya nagy visszatartó erőt képviselnek. És akkor ott vannak még az olyan gondolatok, mint „olyan keveset érek, hogy ennél többet nem is érdemlek”, esetleg egy nagyon erős vallásos nevelés, ami arra készteti az illetőt, hogy mindenáron megőrizze a házasság szent kötelékét. Vagy inkább: annak látszatát. Végül, de nem utolsósorban itt is megjelenik a jó öreg tagadás, vagyis annak elutasítása, hogy probléma lenne a kapcsolatban. A bántalmazott férfi elhiszi, hogy tud segíteni párjának és minden szép lesz megint, vagy pedig a nő újra és újra megígéri, hogy megváltozik. Ám ez kizárólag akkor lehetséges, ha a bántalmazó felelősséget vállal tetteiért és szakemberhez fordul segítségért.

Egy ilyen bántalmazó kapcsolatban a szemtanúként részt vevő gyerekek is súlyosan sérülnek, hiszen akár napi szinten kénytelenek végignézni, hogyan alázzák meg apjukat. Már csak miattuk sem lenne szabad elodázni a segítségkérést. (Nehezíti a dolgot, hogy sajnos Magyarországon egyelőre nem létezik olyan segélyvonal, amely bántalmazott férfiak hívhatnának, így maradnak a barátok, rokonok.

A segítségkérés nem gyengeség!

Ha valaki hosszútávon él egy bántalmazó kapcsolatban, súlyos ára van, hiszen a testi-lelki-szellemi megfélemlítettség, az állandó készültség, a bizonytalanság kihat mind a munkára, mind a másokkal való kapcsolatokra. Sok bántalmazott ember menekül bele valamilyen monoton világba (végtelenségig nézett TV, videojátékok, stb), hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal. Eközben kihal belőlük a bizalom, egyre kisebb lesz az önbecsülésük, érzelmileg eltompulnak és előbb-utóbb eljutnak a depresszióig, szélsőséges esetekben az öngyilkosság gondolatáig. Felléphetnek fizikai tünetek is, pl. álmatlanság, állandó fáradtság, fejgörcsök, stb.

Nagyon fontos tudatosítani: azzal, hogy egy férfi beismeri, hogy baj van és segítséget kér, nem válik gyengévé, nem bukik el férfiként. Csupán egy kétségbeesett ember, aki jogosan vágyik arra, hogy kiléphessen abból a pokolból, ami az életét jellemzi.