Barátság-pad: hogy ne legyél többé egyedül

Az élet magányos, ha nincs kivel játszanod. Ezért jelent meg az amerikai Willogrove Iskola  udvarán egy zöld pad, amire azok a gyerekek ülhetnek, akik egyedül érzik magukat.

Ha a többi gyerek észreveszi, hogy valaki ül a padon, mindig akad egy-kettő, aki odamegy hozzá és játszani hívja. A kezdeményezést sok oktatási intézmény átvette már, olyanok, amelyeknek a szellemiségébe az egymás elfogadása, a nyitottság, az empátia és az odafigyelés másokra a pedagógia mindennapi részét képezi.

Miközben a padon üldögélő gyerekeket és a mögöttük egyre növekvő tömeget néztük, eszünkbe jutott, milyen jó lenne, ha minden utcasarkon, vagy legalább városrészenként pár pad kikerülhetne a közterekre. Nem csak gyerekeknek, bárkinek. Vajon hányan érzünk ugyanígy, mint ezek az iskolások? Vajon hányszor gondoljuk azt magunkról, hogy rosszul csinálunk dolgokat, hogy nem vagyunk elég jó anyák, apák, férjek, feleségek, gyerekek? Hogy mások sokkal okosabbak és ügyesebbek? Hogy nincs kivel megosztanunk félelmeinket és fájdalmunkat, örömeinket és jó gondolatainkat…

Talán egy-egy ilyen pad segíthetne. Mert sokszor egy ismeretlennek jobb elmondani bármit, mint barátoknak, családtagoknak. Egy idegennek nem kell megfelelnünk, neki pedig nincsenek előítéletei velünk kapcsolatban. És sokszor az is elég lenne, ha nem mondana semmit, csak hallgatna. Meghallgatna. Már ez is sokat segítene – mert kimondhatóvá válna, amit korábban kimondhatatlannak éreztünk, mert szavakká formálódna a benti káosz. És sokszor ennyi elég, hogy valami elinduljon. Ha más nem, a kapcsolat. Ember és ember között.