Bébiszitter kontra nagyi

Míg néhány évtizede a nagyszülő jelenléte a családban természetes volt, ma különleges ajándék.

Kálló Éva nevelés- és fejlődéslélektannal foglalkozó szakember a nagyszülő viselkedésében az elvárások nélküli, teljes elfogadás attitűdjét hangsúlyozza, amely már felszabadult a felelősség nyomasztó súlya alól.

Mint mondja, a munkája miatt maga sem tud úgy nagymama lenni, ahogy szeretne. Nem a csecsemőt kell ellátnia a nagyinak, hanem az a feladata, hogy biztosítsa a zavartalan körülményeket a csecsemő és az anya közötti összhang kialakulásához – állítja a szakember.

„Mióta megszületett az unokám, főállású nagymama szeretnék lenni, de csak tíz év múlva mehetek nyugdíjba” – fogalmazza meg legfőbb vágyát Katalin alsós napközis nevelő, aki egyébként rajong a munkájáért és a gyerekekért. Agglomerációs településen tanít, ahol a frissen kiköltözött, fiatal családoktól sokszor több száz km-re élnek a nagyszülők, akik nagyrészt maguk is dolgoznak, így az első-második osztályos kisdiákok gyakran 5-6 óráig is a napköziben vannak.

Folytatás a Képmás magazin honlapján: http://kepmas.hu/bebiszitter-kontra-nagyi.html