Beszéljünk a férfiakról, férfiasságról

Kíváncsiak voltunk, van-e új a nap alatt, vagy a hölgyek és urak magánemberekként "ugyanazokkal" a problémákkal fordulnak szakemberhez. S. Tóth Márta coach mesél tapasztalatairól.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2015. március 30. Paulik András

Kíváncsiak voltunk, van-e új a nap alatt, vagy a hölgyek és urak magánemberekként “ugyanazokkal” a problémákkal fordulnak szakemberhez. S. Tóth Márta coach mesél tapasztalatairól.


„Mindkét nem képviselői pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzdenek – kezdi Márta-, csak másképpen kommunikálnak róluk, talán ez is a sok egyet nem értés forrása, a kommunikációból származó frusztráció, konfliktus. A hölgyek figyelmet, szeretetet és meghallatást szeretnének, a férfiak megértést, támogatást és nőiességet. Nincs különbség, csak más szavakat használnak. Nagyon nagy kár, hogy nem kaptuk meg időben azt a tanítást, hogy azt mondjuk, amit gondolunk és azt vállaljuk fel, amit érzünk. Sokkal könnyebb lenne minden, a párkeresés, az egyetértés, a szeretet nyelve egyértelműbben érvényesülne”- mondja a szakember.

Hogyan alakulhatott ki egy olyan nézőpont, hogy elnőiesedett mai társadalmunk, mik a kiváltó okai a nemeknél, mi ez az “ördögi kör”, amibe a társadalmunk bizonyos százaléka belekerült?

„Az ambíciók, a félelem, a védelem, a céltudatosság, a hamis egyenrangúság iránti vágy, a megmutatom, hogy „nekem is megy”  vagy a  „nem akarok többé sérülni” gondolatok átveszik néha szívünk irányítását, és lassan de biztosan átváltozunk férfias nővé. Egy válás, egy csalódás vagy az, hogy „apám fiút akart”, tesz minket azzá, aminek a férfiak többsége nem feltétlenül örül.

Tapasztalatom szerint –folytatja a coach – az elférfiasodott nők legtöbbször olyan, aki szerelemi csalódása  után arra kényszerült, hogy egyedül oldjon meg sok olyan szituációt, ami nem féltetlenül nőies: egy család fenntartása ilyen például. Sok nő azt gondolhatja, dicsőség, ha nő létére ő a családfenntartó. De hogy érzi magát ilyenkor a férfi, aki mondjuk akarata ellenére, munka nélkül maradt? Az elején a nőnek ez lehet dicsőség, aztán átmegy szokássá, majd követi egyfajta fáradtság, majd szomorúság és így tovább. Ezek az ördögi körök, amelyek szépen lassan, de biztosan felőrlik a nőkben a nőies oldalukat és a férfiakban a férfiasat” – hallhatjuk a trénertől.

Mi a tapasztalata, egy nő hogyan képes megőrizni jó értelemben vett nőiségét és akár előnyére fordítani azt üzleti és magánéletében egyaránt? Egyáltalán ez tanulható?

„Ha vállalja saját magát erősségeivel, gyengeségeivel együtt, azt hogy Nő, azt, hogy nem tudhat mindent és igen is, kell, vágyik a férfi mellé. Tanulható, hogyan fejezzük ki az érzéseinket, hogyan halljuk meg a másikat, hogyan szeressünk anélkül, hogy sok lenne vagy fájna, hogyan legyünk jó segítők vagy partnerei a férfiaknak és mindezt úgy, hogy közben nőiesek maradunk” – fejti ki Márta.

Mit gondol, hova tűntek a férfiak;  egyáltalán az Ön olvasatában melyek azok a férfias értékek, amik a hölgyeknek igazán fontosak lehetnek?

„A férfiak itt élnek köztünk, sokszor szem előtt, sokszor akár csak a hölgyek elől kicsit elzárkózva, elszigetelve, néha reményteljesen, néha reménytelenül társat keresve, társkapcsolatban, de mindig keresve a szeretetet, megértést és leginkább a Nőt. A férfias férfi értékei, amelyeket a kedves ügyfeleim keresik társtalanul vagy társkapcsolatban is: az ötletdús, figyelmes, magabiztos, magára adó és figyelő, nyitott, megértő, de leginkább célokkal és erővel rendelkező férfi. Az erő sokféle megfogalmazásban hangzik el, az erő immár az is, ha tudjuk, mit akarunk, és merre tartunk vagy az, hogy mit tudunk magunkról és mit a másikról” – mondja S. Tóth Márta.

Esetleg saját példájával is tud segíteni az embereken?

„Rendkívül fontos, úgy gondolom, hogy nyitottak legyünk minden téren. Én a második házasságomban élek immár 11 éve és még mindig szerelmesek vagyunk a férjemmel. Ez egy napot sem szűnt meg. Egy férfiasnak mondható nő vagyok, amikor a helyzet úgy kívánja és nőies, amikor annak kell lennem. Olyan ez kicsit, mint a tangó. A férfi vezet, én hagyom. Közben végig egyenes a hátam, a szemébe nézek, tudja, mit tudok, én tudom, ő mit tud, tudnám vezetni, de hagyom őt vezetni, mert a tánc attól jó és attól varázslatos, hogy hagyod, vezessenek tudván, hogy bármikor megtehetnéd a fordítottját, de nincs rá szükség, mert biztonságban vagy és bízol a párodban és magadban” – fejezi be S. Tóth Márta, life és business coach, mediátor, nlp-térner (http://coaching-nlp.hu/) több, mint húsz éve dolgozik kommunikációs szakemberként, tevékenységét oktatja is.