Bírósági ítélet: ha a kislány fiú akar lenni, hagyni kell!

A British Columbia legfelsőbb bírósága nem tudott megegyezésre bírni két egymástól elidegenedett szülőt, akiknek a lánya fiú akart lenni. A bíró végül ügyvédet jelölt ki a gyerek számára, hogy védje annak érdekeit.

Az apa megelégelte, hogy 11 éves lánya női hormonblokkolókat szed és transznemű aktivistákkal, valamint transzgender-párti terapeutákkal tartja a kapcsolatot. A tárgyalás során a bíró egyértelműen a lány pártját fogta: fiúnéven szólította, hímnemű névmással utalt rá és elfogadta, hogy önmagát fiúként határozza meg. „Ez az ügy valójában J.K.-ről és arról szól hogyan határozza meg szerepét saját jövőjében. Úgy vélem, ebben a témában csak J.K. közvetlen részvételével lehet dönteni”, mondta Ronald Skolrood bíró.

A lány apja, aki N.K.-nak hívja a gyereket, ragaszkodott hozzá, hogy eredeti nevén szólítsák őt. A gyerek jelenleg közös felügyelet alatt áll testvérével, de az idő nagy részét az anyjánál tölti. Az anya szerint a kislány fiús viselkedése már nagyon korán megjelent, de akkor derült ki igazán, mennyire komoly a dolog, amikor 10 évesen az anya kislány-melltartót akart neki venni, de J.K. azaz N.K. hevesen tiltakozott. Az anya elvitte a gyereket pszichológushoz. Az ülés után a kislány közölte, hogy mostantól hormonblokkolót kíván szedni, amely késlelteti a pubertást.

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége nemrég állásfoglalást jelentetett meg, amelyben kijelentették: „Arra nevelni egy gyereket, hogy az ellenkező nemhez történő tartozáshoz szükséges, egész életen át tartó hormonterápiák és sebészeti beavatkozások normális és egészséges gondolkodásra vallanak, kimeríti a gyermekzaklatás fogalmát.”

Az állásfoglalás azt is kimondja, hogy míg 10, saját nemében bizonytalan gyerek közül 9 előbb-utóbb elfogadja biológiai nemét, addig azok a gyerekek, akik ezt nem teszik meg, egész életükben rákkeltő, vagy más módon mérgező hormonterápiára ítélik magukat, és szükségtelenül csonkíttatják meg egyébként egészséges testrészeiket.

Eddig a történet. Emlékszem, pár éve még hajmeresztőnek tartottuk a kislányszépségversenyeket, ahol gyerekek műkörmöt, sminket, festett hajat, magassarkú cipőt viseltek, de a legnagyobb gond az volt, hogy elhitették velük: a szépség az egyetlen érték, amiért bármit meg lehet és meg is kell tenni az életben.

Mondom, csak pár év telt el, ám a kislányszépségversenyek szinte bagatellnek tűnik a fenti eset fényében. Szélsőséges irányba ment el a gyerekjog-érvényesítés a tengeren túl: nem számít már sem hagyomány, sem normális értékrend (persze, kinek mi a normális), sem a gyerekek egészséges testi-lelki-szellemi fejlődése, sem az okok, amik az ilyen deformált gondolkodáshoz vezetnek. Egy számít: ha a gyerek fiú akar lenni lány lététe, akkor JOGA VAN HOZZÁ. Ahogy joga van ahhoz is, hogy – kiskorúként – hormonblokkolót szedjen, ami az egész szervezetét felborítja, joga van tönkretenni önmagát, később kés alá feküdni, joga van azt közvetíteni a társadalomnak, hogy ez így rendben van: gyerek vagyok, tehát bármit megtehetek.

Nem akarjuk iderángatni a jó öreg „a gyerekeknek egyértelmű határokra és keretekre van szükségük a normális fejlődéshez” témáját, de azért nagyon kíváncsiak lennénk rá, hogy azok a szülők, akik szándékosan semleges nevet adnak a gyereküknek, hogy az ELDÖNTHESSE, milyen nemű akar lenni (de hát valami csak ad támpontot, nem??? Mondjuk a génkészlete? Esetleg a nemi szervei???), azok a szülők, akik támogatják a hormonblokkolót, a transznemű ruhákat, mert úgy fogadják el a gyereküket, AHOGY VANNAK, tényleg, őszintén úgy érzik-e, hogy ez az egyetlen út? Vagy esetleg meg kellene nézni, hogy ha már egyszer férfinak és nőnek teremtettek bennünket, legalább vizsgálják meg, melyik hülye tévéműsor, újságcikk, esetleg véletlenül családi trauma váltotta ki belőlük, mint szülőből ezt a programot, és akkor mindjárt érthetőbb lesz, a gyerek miért akar mindenáron fiúként pink tüllben és magas sarkúban szaladgálni, lányként meg miért rohan ki a világból mindentől, ami a nőiséget képviseli?