Böjte Csaba: A gyermek Jézus lelkületére van szükség a nevelésben

A párbeszédre való készség és a másikba fektetett bizalom fontosságát hangsúlyozta Böjte Csaba október 7-én, a szegedi Gál Ferenc Főiskolán megrendezett III. Hírvivők konferencián. Arról is szólt, hogy a gyermek Jézus lelkülete kell ahhoz, hogy mosollyal és nyitottan tudjunk fordulni a másik felé.

A rendezvényen a családi kötelék fontosságáról, a katekézisben betöltött feladatáról és az állami gondoskodásban élő gyermekek családi életre való neveléséről is szó esett.

„Az élet arra van, hogy élvezzük, azért van, hogy játsszunk benne, hogy jó pajtások legyünk” – fogalmazott Böjte Csaba testvér a Család – Közösség – Egyház címmel megrendezett konferencián. Mint mondta, látja maga előtt azt a képet, ahogy Názáret poros utcáin kergetőzik a nagy Isten az emberek fiaival. Emlékeztetett, Jézus maga választott forgatókönyvet, születhetett volna bárhol, gazdag család gyermekeként is felnőhetett volna, ám Csaba testvér szerint azzal is üzen és tanít, hogy egy betlehemi istállóban látta meg a napvilágot. „Ez a semmi nélkül, üres kézzel közénk jött Isten a példaképünk. Mivel jött Jézus Krisztus közénk? Egy mosollyal, amivel rá tudott mosolyogni az ő anyukájára. Ezenfelül a párbeszédre való készséggel, azzal a hatalmas bizalommal, hogy te jó vagy” – hangsúlyozta a ferences szerzetes. Csaba testvér gyermeknevelési filozófiájának alapja is az, hogy Isten selejtet egészen biztos nem teremt. Ha visznek hozzá egy gyermeket, sosem azt nézi, honnan jött, nem a múltja határozza meg, azt kell figyelembe venni, hogy ő a Mennyei Atya alkotása, s ez neki hatalmas erőt ad ahhoz, hogy rámosolyogjon a másik emberre – fejtette ki. A dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója szerint ezt lenne jó mindannyiunknak megtanulnunk. „Az ember olyan, mint egy tükör: ha belemosolyogsz, általában visszamosolyog rád. Ha bizalmat fordítasz feléje, ez jön vissza. Jézus egész életében minden erről szól” – fogalmazott Böjte Csaba.

Előadásában Szent Márton példáját is felhozta, aki háborúban nem akart fegyvert ragadni, nem legyőzni akarta az ellenséget, hanem meggyőzni. Kevesen tudják, hogy Szent István előtt Szent Márton országa volt hazánk, hozzá imádkoztak a magyarok, Pannonhalma pedig Szent Márton hegye volt egykoron – hangsúlyozta a szerzetes. „Szent Márton számomra a párbeszéd erejét jeleníti meg, hogy az ellenségemből a barátom lesz. Milyen jó lenne, hogyha én is ezt a jézusi baráti párbeszédre való készséget meg tudnám tanulni” – fogalmazott.

Böjte Csaba szólt Márton Áron erdélyi püspökről is, aki a Trianon utáni időkben a remény és párbeszéd embere volt. Elmesélte, hogy egy idős ember azt mondta neki, hogy a 20. században Isten legnagyobb ajándéka számára Márton Áron volt, akit 1938-ban neveztek ki erdélyi püspökké. Mindig szót emelt az igazságtalanságok ellen, irányult az zsidók, románok vagy épp magyarok irányába, a börtönévek sem törték meg, mindenkivel párbeszédre törekedett, sosem hátrálva meg a munka elől, sosem térve le arról az útról, amin elindult. „Mi után kiált ez a világ? Szent Mártonok és Márton Áron püspökök után kiált, akik képesek lennének a párbeszéd hangját a társadalomban hallatni. Gyermek jézusi lelkületű papok és világiak után kiált, sír a mi világunk. Olyanok után, akik naivan, tisztán oda tudnak menni a másikhoz és meg tudják szólítani. Én hiszek a párbeszédben, hiszem, hogy bizalomból, szeretetből születik az élet” – hangsúlyozta Csaba testvér.

A szerzetes leszögezte, hogy amit ők a gyerekekkel megvalósítanak, az a recept működik. Hiába mondják, hogy a siker személye, karizmája miatt van, Böjte Csaba úgy látja, az a lényeg, hogy milyen lélekkel fordulnak a gyerekek felé. Olyan ez, mint a nagymama piskótareceptje –mondta –, ha aszerint sütünk, pont olyan finomat tudunk mi is készíteni. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy megtanuljunk bizalommal fordulni a másik felé, tudjunk párbeszédet kezdeményezni, és valóban gyermek jézusi lelkülettel, mosollyal fordulni a másik ember felé.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!