Böjte Csaba: Isten nem teremt selejtet

Rosszból van elég, hogy miért mondom ezt? Hétmilliárdan vagyunk a Földön, de nekem ez valahogy nem tűnt fel. Csak a magam világában gondolkodtam. Azt is tudtam, hogy jobban élünk, mint mások. Nem tűnt fel, hogy valójában milyen szerencsések vagyunk, míg fel nem nyitották erre a szemem. – kezdte beszédét Böjte Csaba a Budapesti Demográfiai Fórumon.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
böjte csaba
2015. november 08. Csontos Dóra

Rosszból van elég, hogy miért mondom ezt? Hétmilliárdan vagyunk a Földön, de nekem ez valahogy nem tűnt fel. Csak a magam világában gondolkodtam. Azt is tudtam, hogy jobban élünk, mint mások. Nem tűnt fel, hogy valójában milyen szerencsések vagyunk, míg fel nem nyitották erre a szemem. – kezdte beszédét Böjte Csaba a Budapesti Demográfiai Fórumon.


Böjte Csaba A szeretet bölcsője – A házasság mérföldkövei című kiállítását nyitotta meg szombaton délután a Millenáris Parkban. A ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója felhívta a figyelmet arra, hogy sok esetben csak magunkra figyelünk, nem tűnik fel az, hogy van meleg ruhánk, van tető a fejünk felett és van mit ennünk.

Nem figyelünk egymásra

Mennyi baj van ezen a világon, mennyi nyomorúság van ezen a helyen, amire nem is fordítunk figyelmet – folytatta. Egy egyházi találkozón egy afrikai atya mesélte Csaba testvérnek, hogy több a hajléktan, a nyomorúságban élők száma a világban, mint Magyarország egész lakossága. Egy másik nővér arról a százötven millió gyermekről mesélt, akik a világban, szülők, nagyszülők, állami-és egyház felügyelet nélkül élik mindennapjaikat, kisebb-nagyobb bandákban kóborolva magányosan a világban. Ezeket az elveszett gyermekeket aztán olyan emberek karolják fel, akik gyilkolásra és az érzelmek kiölésre tanítanak. Ezek a tizennégy év aluli gyermekeket gyermek katonának képzik ki.

Böjte Csaba elmondta, mikor ezeket a történetet hallotta az fogalmazódott meg benne, hogy fontos lenne ezekre a helyekre eljuttatni a keresztény hitet. A szeretet erejét.

A gyermek az orvosság minden bajra

Jézus Krisztus mindenkinek megadta a lehetőséget arra, hogy szeressen. Az idők során megtanultam: Isten selejtet nem teremt – emlékeztette a jelenlévőket Böjte Csaba. A legkisebb, a legrosszabb, leggonoszabb… mindenkiben ott a jó, csak meg kell nyitnia a szívét és befogadnia a megváltó szeretetét.

“Egyszer megkérdezték tőlem, hogy a magyar társadalom különféle bajaira milyen orvosságot javasolnék. A gyermekáldást – válaszoltam rögvest. Bővebben? – kaptam az újabb kérdést.” A testvér itt elmosolyodott és annyit felelt: “én ugyan cölibátusban élek, de azért van pár ötletem… “

“A gyermek egy orvosság. Receptre írnám mindenkinek, hogy naponta legalább háromszor kapja fel a gyermekét, ölelgesse meg, puszilja, kacagjanak együtt egy jót. A gyermek örömmel és fénnyel tölti meg az életünket.”

“Van vérszerinti apám, de nekem te vagy az APA!”    

A testvér vallott arról, hogy az idők folyamán több, mint ötezer olyan gyermeket fogadtak be, akik nem kellettek otthon ilyen vagy olyan okok miatt. Mint mondta, rajtuk érződik igazán, hogy nem a pénz boldogítja a családot, hanem a törődés. Kapnak ruhát, meleg ételt és csupa-csupa szeretetet. Ölelést, puszit, beszélgetést, ennyi kell nekik a boldogsághoz.

Csaba testvér elmesélte, mennyire meghatotta egy történet, amit egy kilencvenes években befogadott lánygyermek -most már anya és feleség – mesélt neki. “Csaba testvér, te tudod, hogy nekem van apám, van nevelőapám, de mikor a családban a gyermekeimnek az apukámról vagy az ő “nagytatájukról” beszélek, akkor tudják, hogy te rád gondolok.” Nem kell mondani, nemcsak a szerzetes, de mi, hallgatók is könnyekig meghatódtunk.

A Mennybe boldogan lépünk be

“Jézus Krisztus nem a géneket, hanem a szeretet hangsúlyozta. Ez az, ami a világot is jobbá tudja tenni. Ez egy hatalmas erő, amit nem a harcba kéne belefektetnünk, hanem a családunk, a feleségünk/férjünk, szüleink szeretetébe.

“Kecskemétről jöttem, ahol az édesanyám kórházban van rákos áttétekkel. Múlt héten azt hittük jól van, tévedtünk. Pár napja azonban az arca kisimult, boldog volt. Hogy mi tette ezt vele? Nem tudjuk. Biztos a jelenlét. Az, hogy ott vagy, fogod a kezét, rá mosolyogsz – sírta el magát Böjte Csaba, majd folytatta: talán ez a legnagyobb gyógyszer a világon.”

A legnagyobb betegség a világon az, ha nem tudod átadni azt a szeretet, ami benned van. Minden ember magát nyugtatja, van, aki szerint van ok a gyűlöletre, van ok a dühre és haragra. De a szeretetnek világformáló ereje van.