Boldog akartam lenni

Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy babát várni áldott állapot. Ám a valóságban ez szinte sosem ilyen idilli. Nagyon sok szorongás és félelem van az anyukák szívében. A sok aggódás pedig néha valóságos depresszióba is átcsaphat.

A baba első rúgása általában óriási öröm forrása. Salgó Ágnes esetében azonban ez az apró, alig érezhető kis mozdulat nem boldogságot, hanem kétségbeesést hozott.

‒ Amikor először éreztem a fiam rúgását, valóságos pánikroham tört rám. Úgy éreztem, mindennek vége. Valósággá vált, amitől féltem, amire eddig igyekeztem nem is gondolni. Itt van a hasamban egy gyerek, akit nem szeretek. Visszatérő álmom volt, hogy megszülöm, és örökbe adom. Rémülten, kiizzadva ébredtem ezekből az álmokból. Miféle anya az, aki ilyeneket gondol? Nem értettem, miért nem tudok örülni ennek a babának. Ő volt a harmadik gyerekünk, és kifejezetten terveztük, vártuk, hogy jöjjön. Különösen én, aki korábban két fájdalmas vetélésen estem át. Minden vizsgálat azt mutatta, hogy egészséges, erős baba – de én képtelen voltam átadni magam az örömnek. Folyamatosan ideges voltam és rémült. Nem szerettem ezt a gyereket. Nem mertem szeretni. Ma már tudom, nem akartam kötődni hozzá. Nem bírtam volna ki, ha elveszítem.