Boldog szelfit készíteni könnyű. Offline boldogulni sokkal nehezebb.

Online boldogságparádé – offline szorognások. Tari Annamária erről tart előadást a hétvégi Pszinapszison. Érdemes elmenni.

Isteni szelfik – a tükörbe inkább nem nézek… Online boldogságparádé és offline valóság kapcsolata az idővel. Ezzel a címmel tart előadást Tari Annamária pszichoanalitikus április 16-án, szombaton, 18 órától az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban megrendezésre kerülő Pszinapszison. A nemrég megjelent Generációk online című könyv szerzőjét most az online és offline lét kettősségéről kérdeztük.

Előadása absztraktjában azt írja, hogy “online boldogságparádé és mindennapos offline szorongások tarkítják a mindennapokat, miközben telik az idő”. Mit ért pontosan ez alatt?

Az internet előtti időkben az embereknek jóval több személyes interakciója volt, és bár jóllehet, ezen kapcsolatok száma kevesebb volt, mi ma az online térben fellelhető, a kapcsolattartás során érzelmeiket a realitásban élték meg. Ma a texting és az instant üzenetküldés általában két emberre szorítkozik, így bensőségesebb, mint egy Facebook falak közti “beszélgetés”, és ezek a szöveges megoldások (instant messaging) még akár a személyesnél is intimebb hatást kelthetnek. Mivel a partnerek egy képernyőre néznek, nem egymás szemébe, valamint – gyakrabban, mint nem – általában nem ugyanabban a térben vannak, kevésbé érzik rizikósnak és kényelmetlennek személyes érzéseik megosztását másokkal. De miközben bizonyos érzelmek az online tér segítségével jól kikerülhetők, és úgy tűnhet, hogy a nehezebbek (szorongás, félelmek, harag vagy düh) jól oldódnak, valójában a valódi életben megmaradnak feldolgozatlanul.

Mi jellemzi ezt az online-offline kettős életet?

Egy tanulmányban, amiben egyetemistákat vizsgáltak, a kutatók kapcsolatot találtak az alany Facebook használatának és a mások relatív boldogságának percepciója között. Azok a diákok, akik több időt töltöttek a Facebookon, egyetértettek abban, hogy a többi ember boldogabb. Plusz, ha több Facebookos barátjuk is volt, akiket nem feltétlenül ismertek élőben, abban is egyetértettek, hogy a többiek élete jobb. Tehát az egyik lehetséges elmélet, hogy a Facebooktól azért érezzük magunkat magányosnak, mert a “barátaink” több és érdekesebb emberrel lógnak és sokkal többet szórakoznak, mint mi.