Bréking: válás után jobb, ha fele-felében van a gyerek

Sok vita és tévhit övezi a szülők válását követően a gyermekelhelyezés kérdését. Míg néhány évtizeddel ezelőtt inkább az volt a jellemző, hogy a gyerekek egyik szülőhöz kerülve a másikat csak ritkábban, jellemzően hétvégén látták, addig manapság lehetőség van az úgynevezett váltott láthatásra is.

Ez azt jelenti, hogy a válást követően a gyerek nagyjából ugyanannyi időt tölt apánál, mint anyánál, azaz mindkét helyen van „otthona”. A váltott láthatás első pillantásra igen megterhelőnek hangzik a gyerek szempontjából, hiszen állandó költözködést jelent – a kutatások szerint mégis úgy tűnik, hogy előnyösebb a klasszikus, hétvégi szülős elrendezésnél.

A gyerekek gyakran testi tünetekkel fejezik ki pszichés rosszullétüket, elsősorban szorongásukat – pszichoszomatikus tünetnek hívjuk, amikor lelki eredete van a fejfájásnak, hasfájásnak vagy egyéb nyűgnek. Egy hatalmas elemszámú friss tanulmány során azt vizsgálták, vajon több ilyen tünetet mutatnak-e a váltott láthatás szerint élő gyerekek, mint válást követően az egyik szülőnél maradó gyerekek. A svéd kutatók majdnem százötvenezer általános iskolás gyerek adatait összegezték. Svédországban viszonylag gyakori megoldás a válást követően a váltott láthatás: az elvált szülők gyerekeinek 30-40 százalékát érinti.

Az eredmények szerint nem túl meglepő módon a legkevesebb pszichoszomatikus tünetük azoknak a gyerekeknek van, akiknek egyáltalán nem váltak el a szüleik, azaz kétszülős családban élnek. Kicsit több tünetet mutattak a váltott láthatásban élők, és még ennél is többet a válás után az egyik szülőhöz kerülő gyerekek. A gyerekek tüneteit befolyásolta az anyagi helyzetük is, és az is, hogy milyen kapcsolatuk volt a szüleikkel, de ez a fentiektől független tényező volt.