Csak a gyerekedről tudsz beszélni?

Sokan gúnyolódnak rajta, amikor az anyuka csak a babáról tud beszélni. Egészen addig, amíg nekik is nem születik gyerekük. Hogyan lehet megtartani az egyensúlyt a kismamák, barátok és párok közötti kommunikációban a gyermek születése után?

Megszületett. És ő a legszebb. A legcukibb. És olyan ügyesen eszik. És tényleg hasonlít. És már emeli a fejét. És nézegeti a kezecskéjét. Nem lehet vele betelni. Elmondhatatlan. Elmondható?

A baba érkezése, bármilyen közhelyszerűen hangzik, valóban fenekestül felforgatja szülei, elsősorban édesanyja életét. Az első hónapokban minden, tényleg minden róla szól. Ha véletlenül sikerül néhány órára másra bíznod a picit, akkor is tőle mész el, és hozzá sietsz vissza, hogy megszoptasd, megetesd, elaltasd.

A nap huszonnégy órájában vele vagy, természetes tehát, ha ezekben az első időkben nem nagyon akarsz vagy tudsz másról beszélni. Persze az is normális, ha alig várod, hogy egyéb témákról is szó essen, de senki nem néz rád ferde szemmel, ha karodon a szuszogó egy hónapossal csak a kisbabás témák iránt mutatsz érdeklődést. Sőt ezekben az időkben még az is megbocsátható, ha többes szám első személyben beszélsz a piciről.

Szokás ezen gúnyolódni – hogy aztán a legcinikusabb nagynénik kapják rajta magukat saját babájuk születése után, amint lelkesen mesélik a telefonba, hogy “ma már sikerült kakilnunk, és az egész délelőttöt átaludtuk…”

Ami azonban a pár hónapos csecsemő mellett teljesen természetes, az idő múlásával egyre kevésbé lesz az. Ha a négyéves gyerek anyukájával semmi másról nem lehet beszélgetni, csak a kislánya óvodai kalandjairól, vagy a kisiskolás szülő legfőbb büszkesége az marad, hogy “megnyertük a matekversenyt”, az már nem nevezhető teljesen természetesnek. Viszont ha hosszú ideje elsősorban anyaként szervezed az életet, pláne ha több gyereked született egymás után, nem is biztos, hogy könnyű kitörnöd ebből a témakörből. Szerencsére nem túl nehéz. Segítünk, hogyan fogj hozzá.