Csak a szabadnapos szülő a jó szülő?

Sokan mondják mostanában, hogy nem számít, mennyi időt töltesz együtt a gyerekeddel. Egy kutatás most ezt megcáfolta, ám rendkívül hiteltelen eredményt tett közzé.

A szociológusok által végzett felmérés nem azt vizsgálta, hogy mennyi időt tölt a szülő a gyerekével, hanem azt, hogy mennyi időt tölt egy anya és egy apa egy-egy hét közbeni és hét végi napon.

Az eredmény szerint az, hogy valaki a gyerekei életében intenzíven részt vevő, vagy inkább fizikailag kevésbé jelen lévő szülő, nagyrészt attól függ, hogy mi is történt a két vizsgált napon. Ha például egy szülő kivesz néhány nap szabadságot és az egyik hétköznapot teljes egészében a gyerekkel tölti, akkor intenzív, gyerekeivel törődő, jó anya vagy apa, ha viszont egész nap a munkahelyén ül, akkor távoli, elérhetetlen és rossz. Más szóval: ennek a mérési módszernek nem sok köze van a realitáshoz.

Lemérni, mennyire vagy jó és odaadó szülő egyetlen nap alapján olyan, mintha egy napi bevételből kellene meghatározni a fizetésed összegét. Ha tegnap fizetésnap volt, akkor gazdagnak tűnhetsz, ha viszont hó végén néznek rá a bankszámládra, akkor szegény vagy, mint a templom egere?

Ariel Kalil fejlődéspszichológus szerint „amit tegnap csináltál, az nem szolgálhat alapjául annak, hogy mit csináltál az elmúlt évben.” Ezért van az, hogy a legtöbb valóban minőségi tanulmány, ami a szülők gyerekkel töltött idejét analizálja, hosszú ideig (legalább egy hónapon át) figyeli, mennyit segít a szülő a gyerek házi feladatának megírásában, mennyit játszik vele, stb.

Egy átlagos szülő általában halálosan fáradt, nincs ideje sportolni, hónapok óta nem nézett meg egy normális filmet és arra vágyik, hogy a terv, hogy egyszer végre elmehessen kettesben a párjával vacsorázni, valóra váljon. És igen: sokszor nincs már ereje arra, hogy a napi teendőkön felül foglalkozzon a gyerekével. Pedig nagyon szeretne. Ezek a kevés mintát, kevés szakértelmet és még kevesebb rációt tartalmazó kutatások pedig még inkább felerősítik a lelkiismeretfurdalását. Valóban szükség van erre?

Forrás: The New York Times