Csak agyból nem lehet gyereket nevelni!

A gyereknevelés kapcsán inkább kerülnek elő az olyan visszafogott, hűvös fogalmak, mint a következetesség, rendszeresség, higgadtság, türelem. Mármint hogy ilyennek kellene lennie a szülőnek. Nem könnyű feladat a szülőség, mert amellett, hogy mindez igaz, az egész mit sem ér érzelmi töltet nélkül. Más szavakkal: kevés, ha csak agyból nevelünk, ha csak rendesen teljesítjük a feladatot.

A gyereknevelés félrevezető kifejezés, azt sugallja, hogy öntözgetünk, gondozgatunk valamit, ami munkánk eredményeként szépen kifejlődik. Igaz, hogy öntözgetjük, gondozgatjuk, de ami hiányzik a szóból: a gyereknevelés egy kapcsolat, ez a lényeg.

Valójában ezt a kapcsolatot tanulja meg a gyerek, minden árnyalatával, ki nem mondott vetületével. A szülő érzelmi bevonódásából érzi, hogy fontos, abból, hogy megcsillan a szülő szemében a büszkeség, mikor ránéz, hogy vele nevet, vagy akár hogy teljes szívvel ott van, mikor játszanak.

Ezek nem színlelhető dolgok, ha mégis megjátssza a szülő, érezni fogja a csemete, hogy valami nem stimmel, csak nem tudja, hogy mi, hiszen minden olyan kerek, annyira rendben van, a többiek szerint az ő anyukája, apukája a legjobb. Ebből alakul ki az a következtetés, hogy akkor nyilván vele van baj. Nehéz az így felnövő gyermek helyzete, mert érez valami hiányt, de nem érti, mi lehet az.

A hiány sokszor a szülők közti kapcsolatban van, ez végképp rejtett a gyerek előtt, és a szülők sem sejtik, hogy hat a gyerekre, hogy az ő érdekében együtt maradtak barátként, de nincs szenvedély, szex a kapcsolatban.