Családi kísérlet: slow bevásárlás a kölykökkel

Régen, amikor még nem voltak gyerekeim, szerettem a nagy bevásárlásokat. Nem kapkodtam, nézegettem az újdonságokat. Amióta porontyoktól hangos a ház, a bevásárlás egy rémálom. Vagy egy méteres listával a kezemben fél óra alatt végigszáguldok, és őrült droid módjára dobálom be a napi betevőt a kosárba, vagy mind a három gyerkőcöt magam után vonszolva próbálom teljesíteni a küldetést. A legutóbb azonban gondoltam egy merészet…

Az én döntésem

Egyszer csak elegem lett abból, hogy utálok bevásárolni. Sajnos nem csinálja meg helyettem más, így kénytelen vagyok. A hozzáállásom, azonban az én választásom, és most úgy döntöttem, hogy másképp lesz, akkor is, ha velem vannak a gyerekek.

Azt akartam, hogy legalább három kritériumnak megfeleljen a vásárlásunk: numero egy: élvezzem, numero kettő: a gyerekek is találjanak benne örömet, numero három: idegeskedés és kapkodás kikapcsolva. Bónusz elvárásként pedig fontos volt, hogy vegyünk meg mindent, amire szükségünk van.

Nyugi van kisöreg, avagy vásárlás á la „slow”

A slow – angolul lassú – mozgalom a ’80-as évek végén indult hódító útjára, és eredetileg a gyorséttermek ellenében jött létre Olaszországban, ahol a komótos étkezésnek mindig is nagy volt a múltja. Azóta létezik már slow kozmetika, slow fényképészet és még slow virágkötészet is. Így hát a slow bevásárlásnak is van alapja, gondoltam én.

Persze volt listám, és szerencsére másfél órám is. Azt akartam, hogy ez a vásárlás más legyen, valami olyan, amire esetleg felnőttként is emlékezni fognak majd a gyerekeim. Valahogy úgy, mint én a saját nagyimmal való piaci túráinkra, ahol ő megtanította nekem, hogy kik azok a kofák, és, hogy a piacon előbb terepszemlét kell tartani, azelőtt, hogy ténylegesen vásárolnánk.

Mennyit utazik az avokádó

No de visszatérve a szupermarketek szuperszónikus világába, minden gyerekem más szinten történő okítását tűztem ki célul az egyes részlegeken. Ez engem is szórakoztatott, pluszban pedig nem éreztem felesleges, kipipálandó feladatnak a vásárlást. Sőt úgy gondolom, használható tudást adok nekik, amit nem maguktól, vagy a saját kárukon kell majd megtanulniuk. Most (10 éves kor alatt) még kíváncsiak rám, és az általam kitalált ötletekre is vevők.

A zöldséges és a gyümölcsös részlegen lelkesen sorolták milyen gyümölcsöket, zöldségeket látnak. Azt játszottuk, hogy el kellett mondaniuk, melyiket milyen étel elkészítéséhez használjunk. A középső, aki most tanul olvasni, izgatottan fedezte fel, hogy mindig ki van írva, melyik országból származik az adott áru, és jó volt látni az arcukat amikor elképzelték, mennyit is utazik az avokádó Peruból, át az óceánon, hogy hozzánk érjen. Jó alkalom volt ez arra, hogy megtanítsam nekik, hogy a fokhagymából érdemes a magyarországit választani a kínai helyett, és ez sok más élelmiszer esetében is így van.