Császármetszés a baba szemszögéből
A császármetszésről, mint a szülés egyik lehetséges válfajáról már sokan, sokfélét írtak és mondtak, de keveset olvashattunk erről a témáról a születendő baba nézőpontjából.
A császármetszésről, mint a szülés egyik lehetséges válfajáról már sokan, sokfélét írtak és mondtak, de keveset olvashattunk erről a témáról a születendő baba nézőpontjából.
Ki dönt?
Vannak elkerülhetetlen esetek, amikor a baba természetes úton nem képes megszületni, ilyenkor a nőgyógyász mérlegel és dönt, hogyan vezeti le a szülést. Gyakori, hogy a mamák kérik a császármetszést, akkor is, ha az nem indokolt, mert úgy gondolják, hogy az a babának is, nekik is fájdalom-mentesebb és egyszerűbb.
Nem kötelező szenvedni
A mamák sokszor úgy érzik, a babának kellemesebb megszületnie, például nem kerülhet oxigénhiányos állapotba, ha csak egyszerűen kiemelik az anyaméhből és nem kell aktívan közreműködnie saját világra jöttében. Ezek az elgondolások általában helytelenek.
A vajúdás és szülés közben a méh összehúzódásai és a szülőcsatornán való áthaladás hatására a magzatban kifejezetten erre a célra kialakult mirigyekből (paraganglionok) olyan hormon szabadul fel, ami az életfontosságú szervek vérellátását megnöveli. A hormon termelését a gyermekben a méh összehúzódásai által teremtett szorongatott helyzet váltja ki. Így alkalmazkodik a szervezet az új és szokatlan körülményekhez. (A paraganglionok a csecsemőkor során felszívódnak, nincs többé szükség rájuk.) Ezt a folyamatot az utóbbi évtizedekben ismerte fel az orvostudomány.
