“De nehéz az iskolatáska…”

Az ember fia/lánya már megszokhatta, hogy gyerekeinknek megszámlálhatatlan különóra áll a rendelkezésére, ha éppen délutáni elfoglaltságot keres: sport, hangszer, nyelvóra, minden elérhető.

Akkor, amikor az ember általános iskolába íratja gyermekét, azt gondolja, hogy ez egyszerű, hiszen a lakóhelye szerintibe megy, mint mi annak idején és kész.

Ez mégsem ilyen egyszerű, hiszen már általános iskolában zenei, sport, alternatív iskolák és tagozatok vannak. megszámlálhatatlan mennyiségben. Ráadásul több helyen lehetőség van arra, hogy más kerületbe vagy városban található iskolába menjen gyermekünk. Ha fölveszik. De ne rohanjunk annyira előre. Izsó Ildikó pszichológus ad gyakorlati tanácsokat, hogy mire figyeljünk egyáltalán akkor, amikor iskolába indítjuk gyermekünket.

A sikeres iskolakezdés két alapkérdése:

–         alkalmas-e a gyermek az iskolakezdésre

–         melyik iskolába írassuk

Ezek közül kezdetben az elsőre kell megnyugtató választ találni. Támpont lehet az óvónő véleménye, a saját tapasztalatunk és a legfontosabb: a gyermekünk.

Bizonytalanság esetén megkérdezhetünk szakembereket: pszichológust, gyógypedagógust, fejlesztő pedagógust – de mindezek előtt érdemes végiggondolni gyermekünkkel kapcsolatban a következőket:

Mit jelent pontosan a fizikai alkalmasság?

– Megfelelő testi fejlettség elérése (kb. 110 cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly)

– Megkezdődik a fogváltás, az első tejfogak kihullanak, megjelennek a maradandó                    fogak

– Általánosan jó fizikai erőnlét, ami részben az iskolatáska cipelése, főleg azonban a                  huzamosabb egyhelyben ülés miatt fontos

– Jobb- illetve balkezesség egyértelmű felismerhetősége

– Érzékszervek épsége (jó hallás, látás)

– Megfelelő általános egészségi állapot

Mit jelent pontosan a pszichés alkalmasság?

– A gyermek várja az iskolát, készüljön rá, ez játékaiban is jelenjen meg

– A rábízott feladatokat végezze el, tevékenységeit ne hagyja félbe

– Tudjon kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival

– Találja meg helyét a közösségben, tudjon beilleszkedni a csoportba

–  Legyen képes felnőttekkel kapcsolat kialakítására, fenntartására

–  Munkatempója megfelelő legyen (általában fejezze be a munkáit a megadott időn belül)

–  Legyen képes önállóan elvégezni egy feladatot, ne igényeljen állandó irányítást,                     megerősítés

Mit „tudjon” a gyerek

–  Tartósan (10-15) percig kösse le a rajzolás, a feladatlap kitöltés, a színezés, a                       mesehallgatás

–  Ne okozzon számára problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása

–  Ne legyen beszédhibája, tudja magát szóban, egyszerű összetett mondatokat használva           kifejezni

–  Legyen „barátságban” a ceruzával, színezzen, rajzoljon (persze a rajzolás ténye a                   fontos, nem a rajz minősége)

–  Igazodjon el egytől tízig a számok között, ismerje és használja helyesen a „több-                   kevesebb”, „nagyobb-kisebb” fogalmát.

Az iskola több szempontból is különbözik az óvodától:

Az iskolai tanulás: erőfeszítést figyelmet, akaratot kíván, az elsajátított ismereteket számon kérik, a gyermek teljesítményét valamilyen formában minősítik. Miközben folyamatosan új ismereteket kell megtanulnia, be is kell illeszkednie egy új közösségbe, barátokra kell találnia, alkalmazkodnia kell a felnőttekhez, ugyanakkor meg kell felelnie az otthoni elvárásoknak is. Ezek nagy próbatételek a 6-7 éves gyerekek számára.

A tanító szerepe

Az iskolában az elsős tanítónak igen fontos szerepe van. A 6-7 éves gyerek számára a felnőtthöz való kötődés még elsődleges fontosságú. Önmagát, társait még a tanítón és a szülőkön keresztül látja. Ezért fontos, hogy az iskolába íratás előtt lehetőleg találkozzunk a tanítóval, esetleg beszélgessünk vele, figyeljük meg munka közben. Mivel gyermekünk számára a mi véleményünk az irányadó, a mi beszámolónk alapján alkot képet a pedagógusról is! A sikeres iskolakezdés és később a folytatás is elképzelhetetlen a gyermek-szülő- pedagógus együttműködése nélkül.

Ez pedig abból is adódik, hogy bár van körzetes iskola, de a szülők számára szabad az iskolaválasztás. Éppen ezért a tudatosabb szülők, amennyiben nem abban a körzetben laknak, ahova szeretnék vinni a gyereket, akkor az élelmesek bejelentik egy ottani címre a gyereket és rögtön körzetessé válik. Ezt a trükköt régóta ismerik a szülők és bátran használják is.

Éppen ezért az általános iskolába való jelentkezések eloszlását nem lehet egyértelműen levezetni a rendelkezésre álló férőhelyekből és a tankerületben lakó tanköteles korú gyermekek számából. A szülők körében az is kiverte a biztosítékot, hogy amikor több a jelentkező, mint a férőhely, akkor sorsolással döntenek a pluszhelyekről. Pedig a nem körzetes tanulók esetében ezzel a megoldással éppen azt lehet megakadályozni, hogy az iskolák szemezgessenek a tanulók köréből.