Depresszióhoz vezethet a szoptatás abbahagyása
Bár rengeteget olvashatunk szoptatást érintő kérdésekről, arról csak igen kevés szó esik, milyen kapcsolat van a szoptatás befejezése és a depresszió között a hormonális változások révén, s milyen komoly szülés utáni depresszióhoz hasonló állapotot okozhat, amikor a baba úgy dönt: nem akar tovább szopizni.
Bár rengeteget olvashatunk szoptatást érintő kérdésekről, arról csak igen kevés szó esik, milyen kapcsolat van a szoptatás befejezése és a depresszió között a hormonális változások révén, s milyen komoly szülés utáni depresszióhoz hasonló állapotot okozhat, amikor a baba úgy dönt: nem akar tovább szopizni.
Michele Zipp kétgyermekes anyuka így meséli el a The Stir oldalán saját történetét: “A szoptatás örömteli dolog. Emlékszem, amikor az ikerbabáimat szoptattam, felemelő és egyben megnyugatató érzés volt érezni, ahogy ott szuszognak, én pedig saját tejemmel táplálom őket. Amikor pedig abbahagyták, elképesztően erős szomorúságot éreztem.
Miért nem akarnak már anyatejet? Miért utasítanak el? Talán túl sok fokhagymát ettem? Rossz ízű a tejem? Hogy védjem meg őket a kórokozóktól, ha nem szopiznak már? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem és hamarosan rájöttem: nem vagyok egyedül a kétségeimmel.”
Ugyanígy érezte magát Jane Roper, amikor 13 hónapos ikrei nem kértek többé az anyatejből. Jane teljesen maga alá került, motiváltatlanná és dekoncentrálttá vált. Ahogy egyre súlyosbodott a lelkiállapota, segítséget kért.
“Sajnos a szoptatás és az anyukák lelkiállapota közötti összefüggésekről alig készülnek kutatások”, mondja Dr. Samantha Meltzer-Brody, az UNC Center perinatális pszichiátriai programájának vezetője. “Pedig nagyon sok nő tapasztal érzelmi megingást, amikor kisbabája abbahagyja a szopizást.”
A szoptatás kapcsán legtöbbször csak azzal a fajta depresszióval foglalkoznak, ami akkor jelentkezik, ha az anya nem tudja szoptatni kisbabáját. Pedig, ahogy Michele Zipp írja, nagyon komoly lelki terhet jelentett neki a szoptatás abbahagyása: “Nem voltam még felkészülve arra, hogy elválasszam őket. Ők már igen. Próbálkoztam, de ők nem akartak többé szopizni. Hibáztattam magamat, és szomorú voltam. De nem maradtam egyedül a problémámmal.”
Michele minden hasonló helyzetben lévő anyának azt tanácsolja: kérjenek segítséget, beszéljenek az érzéseikről akár párjuknak, akár barátnőjüknek, vagy egy szakembernek, mert van kiút ebből az állapotból.