„Doktor úr, én császárral akarok szülni!”

Sokan elfelejtik, hogy nemcsak az orvosok döntése miatt jönnek ki sorban a magas császározási arányok, hanem mert nők ezrei kérik vélt vagy valós félelmeik miatt, hogy császárral szülhessenek. Most utánajártunk annak, milyen indokokkal választják a kismamák a művi beavatkozást a természetes, hüvelyi úton történő szülés helyett.

A kérdést persze úgyis nézhetjük, hogy milyen kellemetlenségeink származhatnak abból, ha hüvelyi úton szülünk, de a lényeg valójában az, hogy mindegyik problémára van megoldás is. Nézzük a legnagyobb félelmeket:

Félelem a fájdalomtól – az első és leggyakoribb indok

Rengeteg nő fél a hüvelyi úton történő szüléstől, mert meghallgatják a rémtörténeteket, és elhiszik magukról, hogy nem képesek természetes úton életet adni a kisbabájuknak. A másik, pedig az, hogy míg a hüvelyi szülés fájdalmairól sok olyan műsort láthatunk, amiben az édesanyák szenvednek, addig a császározásnál ilyet nem látunk, maximum örömkönnyeket, amikor a baba felsír. Tény és való, hogy a császármetszések technikája, időtartama, és érzéstelenítése jelentősen változott, aminek következtében gyorsnak és fájdalommentesnek tűnhet ez a választás, de azt sokan elfelejtik, hogy műtét után szövődmények léphetnek fel, és több ideig tart a lábadozás is.

„Ha onnan kijön a baba, kitágulok…”

Ezt a kommentet egy blogon olvastam, ahol a kismama azt ecsetelte, hogy azért nem fog hüvelyi úton szülni, mert akkor kitágul, és nem lesz ugyanolyan jó a szex, mert a – idézem – „a pasim a szűket szereti és akkor már másnap szexelhetünk is.” Mindegy, hogy az ember hüvelyi úton vagy császárral szül, a gyermek világrajövetelét követően ajánlott megvárni a hat hetet a hegek gyógyulása miatt. A tágulásról pedig csak annyit: a női szervezet a gyermekáldásra készült fel, és nem az önzőségre. Vannak tornák megelőzésre, amik segítenek az intim területek megerősítésében, ezzel segítve a gyors regenerálódást, ráadásul ezek a gyakorlatok utólag is segítenek visszaállítani a régi formánkat.

A „szült nők tamponja”

Igen, kicsit megdöbbentő egy gondolat, de valószínűleg már mindenki találkozott az extraméretű tamponnal, amire ha megkérdeztük, az anyukánk rávágta, hogy az azoknak a nőknek van, akik már gyermeket szültek. Több helyen is belefutottam abba, ahol nők mesélik egymásnak, hogy bár programozott császárral szültek volna, mert akkor most nem lennének olyan problémáik, hogy kiesik a régen jól bevált minit tampon és a „férfi szerszáma” a hüvelyükből. Erre a gondra megint csak az intimtornát tudjuk javasolni, ami valóban hatalmas segítséget tud nyújtani.

Nem akarok inkontinenciabetét viselni életem hátralévő részében

Amikor arról kérdeztem ismerőseimet, hogy vajon miért döntenek a nők önként a császározás mellett többen is rávágták, hogy a megváltozott alsó rész, és az inkontinencia, azaz akaratlan vizeletvesztés miatt. Az inkontinencia hüvelyi szülés után csak egy átmeneti állapot. A vizeletcsepegésbe nem szabad beletörődni, ha nem múlik, akkor el kell menni orvoshoz, ugyanis ez a kellemetlenség a legtöbb esetben gyógyítható. Bátran nyíljunk meg a nőgyógyászunknak ezzel a panaszunkkal, lehet, hogy elég lesz az intim torna gyakorlatainak elsajátítása, de létezik gyógyszeres, illetve műtéti beavatkozás is. A lényeg: ne hagyjuk annyiban!

Változás odalent

„Semmi sem olyan, mint volt.” „A férjemnek meg sem merem mutatni.” „Tönkrement a szexuális életünk.” Ilyen és ehhez hasonló hozzászólások olvashatóak császár kontra hüvelyi szülés témában. Ezekből egyértelműen lászik, hogy a nők többsége hiúsági kérdés miatt kérik az orvosuktól azt, hogy császárral szülhessenek. A testünk változik, és nemcsak a szülés közben vagy után, hanem már a fogantatás pillanatától elkezdve. Ennyi erővel gyereket se vállaljunk inkább? De igazából ma már az intimplasztikának is hatalmas sikere van hazánkban, így ha valaki tényleg annyira nem érzi magát jól a bőrében, akkor látogasson el egy ilyen helyre.

Gátmetszés kontra gátvédelem

Ahogy a bevezetőben is kezdtük, a kérdést abból a szempontból is vizsgálhatnánk, hogy mit nem akarunk a hüvelyi szülésnél, amik odáig vezetnek, hogy inkább bevállalnak a nők egy hasi műtétet, csak ezeket elkerüljék. A következőt két ismerősöm mesélte: „Soha többé nem szülők gyereket, ebben biztos vagyok. Annyira fájt, amikor szétvágtak odalent, szaggattak, majd összevarrtak. Annyira fájtak a sebeim, hogy ülni nem tudtam napokig.” Míg a másik: „Jobb lett volna ha vágnak, a gátvédelemnek köszönhetően úgy nézik ki odalent, mint egy fordított tölcsér. Undorító.”

Hiába gondolnánk, hogy ezek nem valós érvek, a nők többsége inkább kifizet egy busás összeget a magánkórházaknak, vagy zsebbe a dokinak, csak ne kelljen ezeket a történeteket, élményeket át élniük. Mi volna a megoldás? A választ rátok bízzuk!