Dolgok, amiket jó lett volna szülés előtt tudni!

Az anyává válás a legtöbb esetben egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt annak idején nulla gyerekkel elképzeltük. Világra jön az első baba éééés.., egy csomó olyan dologgal szembesülünk, amiről az okos könyvek egy szót sem írtak. És ugyanígy van a második és a harmadik gyerek születése után is!

Amikor a nagyobb testvér először látja kishúgát vagy kisöccsét, és szeretettel köszönti őt ezen a világon, annál kevés csodálatosabb pillanat van az életben!

Sok anyuka fél attól, vajon az első gyerek hogyan fogja fogadni, hogy mostantól osztoznia kell anyán és apán. A testvérféltékenységről sokat lehet olvasni, és mindenki ismer olyan családot a környezetében, ahol ez a jelenség igen komoly probléma. Ám szerencsére vannak ellenpéldák is: amikor a „nagytestvér” hatalmas örömmel, szeretettel és gyengédséggel fogadja azt a kis vernyákoló valakit, aki előbújt anya hasából.

Egy anyának mindig van elég szeretete az összes gyereke számára

Ugyancsak az első és a második baba érkezése előtt szokott aggodalmat kelteni az anyákban, hogy mi lesz, ha nem tudják eléggé szeretni a kicsit? Az első gyerek előtt azért tartanak ettől, mert feladni készülnek addigi életformájukat, a második előtt pedig azért, mert annyira szeretik az elsőt, hogy nehezen tudják elképzelni, hogy ez a szeretet megosztható. Pedig az!

A második (3., 4.) gyereknél már sokkal kevésbé pánikol egy anya, mint az elsőnél

Emlékszünk az első köhögésre? Az első hasmenésre? Az első lázra? Halálra izgultuk magunkat a gyerekünk miatt. Aztán eltelt pár év és a sok-sok baleset, veszélyhelyzet és betegség vaskeménnyé edzette anyai szívünket. Pontosan tudjuk, hogyan készítünk hűtőfürdőt milyen gyógyszereket, gyógymódokat alkalmazunk a végtelen mennyiségű horzsolásnál, sebnél, ficamnál, megfázásnál, és mikor van az a pillanat, amikor orvost kell hívni. És a második (satöbbi) gyereknél már nem izgulunk, ha nem alszik annyit, vagy ha többet alszik, ha nem hízik úgy, mint ahogy az a komoly szakkönyvekben „követelményként” elő van írva, és akkor sem, ha a nagytesóival mesét néz.

A testvérek igenis jól ki tudnak jönni egymással

Persze, vannak rossz napjaik, amikor egymás piszkálása a cél. És igen, a „nagy” hároméves úgy gondolja, hogy minden játék az övé, a kicsi legfeljebb kölcsönözhet, de inkább az se. De a legtöbb esetben jól megvannak és azt is nagyon fontos tudni, hogy egy idő után összenőnek, és találnak egy olyan közös hullámhosszt, amelynek mentén a korkülönbség ellenére is működőképes kapcsolatot tudnak kialakítani.

Forrás: ViralWomen (via)