Dolgozzon-e nyáron a gyerek?

Hol a gyerekben, hol a szülőben fogalmazódik meg az igény, hogy a nyári szünetben valamilyen munkát is végezhetne a fiatal. A motiváció különböző lehet: a gyereket a legtöbbször az extra pénz vonzza (bár nem ez az egyetlen elképzelhető hajtóerő), a felnőttet pedagógiai szempontok is vezérlik, mint például, hogy tanuljon fegyelmet, felelősséget a gyerek. Számos kérdés merülhet fel a szülőben: erőltesse-e, milyen jellegű legyen a munka, esetleg töltse-e ő be a munkaadó szerepét azzal, hogy fizet bizonyos plusz feladatokért?

A gyerekek szülői hozzájárulással 15 éves kortól dolgozhatnak, tehát a kisebbeket eleve nem érinti az „igazi” munka kérdése. Ettől függetlenül felmerülhet számos lehetőség: zsebpénzért segíteni ismerősnél, otthon végezni olyasmit, ami egyébként nem lenne dolga valamilyen plusz juttatásért, esetleg önkéntes munkát vállalni, ingyen segíteni valakinek, aki rászorul, például naponta egyszer megsétáltatni a szomszéd kutyáját, aki törött lábbal fekszik otthon.

A körültekintően megválasztott, nem túlzásba vitt munkának számos lélektani előnye van, de egyet szögezzünk le: a gyerek számára a nyár alapvetően a regenerálódás, pihenés időszaka kell, hogy legyen, és a szülő felelőssége, hogy csak annyi munkát engedjen, ami ezt nem veszélyezteti. Persze sehol nincs precízen leírva, mi a sok, de az biztosan sok, ha a gyerek az egyhetes zenei fesztiválja gyűjt, és a nyár többi részét munkával tölti.

Javaslatom, hogy a szünidő felénél ne legyen több a munkával töltött idő, legalábbis, ha komolyabb, mondjuk napi négy órás munkáról beszélünk. Persze, más a helyzet, ha a gyerek az egész nyarat a vidéki nagymamánál tölti, és vállal naponta egy óra segédkezést némi plusz pénzért. Fontos, hogy a napon belül is legyen láblógatós idő, azaz a nyári szünet azért maradjon nyári szünet a munkás hetekben is, legyen idő munka után is biciklizni, hosszasabban olvasni, akár egy délutáni strandolásra.

Jó dolog a munka abból a szempontból, hogy a gyerek megtapasztal egy másfajta világot, mint az iskoláé, hogy növekedhet az önbizalma, a kompetencia-érzése azon keresztül, hogy valami hasznosat tett, létrehozott valami kézzelfoghatót, és helytállt újfajta kihívások között. Azonban ne feledjük, hogy a gyerek az gyerek: a szülő támogatására van szüksége a tevékenység kiválasztásában, megszervezésében.