Drognál is veszedelmesebb – II. rész
Sokan a létezését sem ismerik el, mások viszont a drognál is veszélyesebbnek tartják az internet- és online játékfüggőséget. Mi ez, hogyan és miért alakul ki? Lehet-e tenni ellene?
Sokan a létezését sem ismerik el, mások viszont a drognál is veszélyesebbnek tartják az internet- és online játékfüggőséget. Mi ez, hogyan és miért alakul ki? Lehet-e tenni ellene?
Az előző részben ott hagytuk abba, hogy felsoroltuk a WHO által a függőség, szenvedélybetegség legbiztosabb jeleit.
A legfelső szintnek nevezett online játékfüggőséggel, amely természetesen csak egyik, igaz – most úgy tűnik – legerősebb hatású része az internetfüggőségnek, egyre több szakember foglalkozik.
A játék önmagában természetes és szükséges eleme az emberi életnek: örömforrás, kikapcsolódás, fejlődés, tanulás. A probléma akkor kezdődik, amikor az alapvetően a mindennapoknak addig egy kis részét képező tevékenységből „főtevékenység” válik. Előbb mozgás helyett, majd alvás helyett, súlyos esetben munka helyett kezdjük űzni tevékenységünket, magyarán függővé válunk.
A Fogadó Szenvedélybetegek Pszichoszociális Szolgálata honlapja idézi Dr. Timothy Fongot, a UCLA egyetem pszichológia professzorát, aki szerint a videójátékok éppen annyira függőséget okozhatnak, mint a drogok. “Pontosan ugyanazokat a klinikai tüneteket tapasztaljuk: megszállottság, kontrollvesztés, a leállásra való képtelenség, Folytatják a játékot a káros következmények ellenére is, ezért én meg vagyok győződve arról, hogy ez éppen olyan betegség, mint az alkoholizmus vagy kábítószer-függőség.” Egy ausztrál kutatás során empirikusan is igazolták ezeknek a tüneteknek a meglététét.
Egyre több olyan esetről hallani, amikor az egyén szinte beleragad egy online térbe, egy játék online valóságába, miközben elkezdi kerülni a saját, valódi életét. Beszédes az egyik ilyen közismert, és talán egyik legelső hasonló játék címe is – „Second Life”. Ez, és hozzá hasonlóan azóta számtalan játék – amelyeket gyűjtőnéven – MMO-knak (MMORPG − Massiveli Multiplayer Online Role-Playing Game) szoktak nevezni alapvetően sokszereplős online szerepjátékok, amelyekben az lehetsz, aki akarsz.
Fontos tulajdonsága, hogy a gép előtt ülő szereplők tudnak egymással kommunikálni játék közben, illetve a játékban megszerezhető tárgyak akár a valóságba is áthozhatóak: egy a játékban kidolgozott karakter, amelyre tulajdonosa a játékra való előfizetésen túl akár sok ezer dollárt elköltött, eladható valódi pénzért.
Itt olvashatnak egy kritikát az egyik legújabb, egyszersmind valóban az egyik legijesztőbb játékról.
Már önmagában az, hogy az ember kap egy tét nélküli „második életet” igen vonzó lehet. Sok frusztrált, a való életben esetleg kevésbé sikeres, kevéssé érvényesülni tudó embernek jelenthet menedéket egy hasonló játék, ahol az lehet, aki szeretne. A képzelt világnak nem kell feltétlenül összekeverednie a valóssal, elég, hogy jobb, több boldogságot adó, és az arra hajlamos ember egyre nehezebben fog tudni felkelni mellőle. Ahogyan mondtuk, előbb csak túl sokat játszik, majd főtevékenységgé válik, végül létfontosságú dolgok – mint munka, család, közösség – helyettesítője lesz.
Pedig nem lehetne: a játék, legyen bármennyire is valósághű, nem képes azokat az élményeket helyettesíteni – hangsúlyozza a Fogadó Szenvedélybetegek Pszichoszociális Szolgálata vezetője, -, amelyek az egyént egy közösség tagjaként érhetik. Esetleges elszigeteltsége, boldogtalansága a való életben csak súlyosbodni fog a játéktól, noha rövid időszakokra ennek pont az ellenkezőjét fogja érezni.
Természetesen nemcsak ez utóbbi, bonyolult és szépen kidolgozott játékok okozhatnak függőséget, hanem a több tízezernyi egyszerű, akár mobileszközön is kényelmesen játszható program.
Frankó András szerint azért veszélyes, mert látszólag normális embereket “húz be”: egyre többet, akár egész nap “lógnak” az okostelefonjaikon, észrevétlenül válnak függőllé. Óriási probléma a szakember szerint, hogy nem nagyon van megoldás, kezelés a problémára, mert az online tér, a játék- és mobileszközök rohamos fejlődésével nem tudja tartani a lépést a tudomány.
Első körben azt javasolja, aki bármilyen szempontból érintettnek érzi magát, válasszon csoportterápiát, de egyéni vagy családterápia is segíthet.
Ha kíváncsi Ön vagy hozzátartozója játékfüggő-e, itt egy teszt.
Segítségre van szüksége? Itt talál.
