Egészségügyi turizmus, vagy nemzetközi csalás?

Nincs annál szomorúbb, mint mikor egy szenvedő ember hátán igyekszik valaki felkapaszkodni - pénzt és hatalmat szerezni, vagy egyszerűen csak a saját ideológiáját bizonygatni.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2015. június 04. Csontos Dóra

Nincs annál szomorúbb, mint mikor egy szenvedő ember hátán igyekszik valaki felkapaszkodni – pénzt és hatalmat szerezni, vagy egyszerűen csak a saját ideológiáját bizonygatni. Az elmúlt napok során egyre több cikk jelent meg egy kínos esetről: egy magyar édesanya szomorú történetét arra használta fel egy lap, hogy zsidózhassanak egy kellemeset – mindeközben a család valódi tragédiája, – mely szerint gyanús, hogy nemzetközi figyelmet érdemlő, rengeteg orvosi turizmust igénybevevő beteg embert érintő visszaélés áldozata lett – nem került fókuszba.


Mivel magam is Izraelben élek – ahová Kiss Marianna és beteg gyermeke, Bálint érkeztek a gyógyulás reményében -, az édesanya kérésére most segítek neki tisztázni a történteket, és vádaskodás helyett utánamenni, mi történt valójában.

Izraelben élő magyar barátaimtól kaptam a hírt: hamarosan Tel Avivba érkezik egy kisfiú, akit Izraelben műtenek majd. Életmentő beavatkozásról volt szó: Bálint egy idegdaganattól szenved, amely elborítja a fél arcát és a szemét, és már a légutait is veszélyeztetheti. Azonnal felvettem a kapcsolatot a kissrác édesanyjával, Marianna pedig elmesélte: egy magyar férfi, S.K. tanácsára utaznak nagy reményekkel Izraelbe, aki egy magyar származású izraeli férfivel, M. G-vel karöltve próbált megoldást találni a család kálváriájára, miután a TV2 egyik műsorában hallottak Bálint betegségéről.

Mariannának fogalma sem volt róla, hogy önzetlen segítők helyett üzletemberekkel van dolga, akiknek nem volt hivatalos kapcsolatuk az izraeli orvoscsoporthoz. S.K. és Izraelben élő, magyarul folyékonyan beszélő társa, M.G. orvosközvetítőkként, nem pedig jótét barátként keresték meg a családot. A két férfinak egyébként – Marianna szerint közös – üzlete van Magyarországon, ám az még csak nem is orvosi turizmussal, hanem tisztítószerek forgalmazásával foglalkozik. Hamar kiderült, hogy az ügynöki díjon kívül más költségek is felmerülnek majd, ám Bálint szülei – nagyon bízva a gyógyulásban – mindenre igent mondtak: az utazásra, a zavaros lakhatási körülményekre, még arra is, hogy a magyarországi orvosközvetítő velük tartson az utazásra – az ő kontójukra.

Ügynökök vagy csalók?

Az édesanyja szerint Bálintot kevésbé zavarja a daganat, mint a környezetét. Délelőttönként hosszú sétákat tettek a tengeparton, strandoltak, és több meghívást is kaptak helyi magyar családokhoz. Mariannát viszont egyre inkább bántotta, hogy úgy érzi: nem kap érdembeli információkat. Magyarországon azt az ígéretet kapták a hazai orvosközvetítőtől, hogy Bálintot megműtik – ezzel szemben ez a terv hamar dugába dőlt. A magyar közvetítőn kívül senki sem tudott róla, hogy a szülők úgy hiszik: Bálint már műtétre érkezett Izraelbe. Pedig Shlomi Constantini professzor, Bálint izraeli orvosa már az elején leszögezte, hogy a lehetséges műtétet széleskörű és drága vizsgálatok előzik meg, ám ezt az információt senki sem adta át az édesanyának.

Vizsgálat vizsgálatot követett, és két hetes tanácskozás után az orvosok úgy ítélték meg, Bálint jelen állapotában kockázatosabb volna az operáció, mint amit az esetleges eredmények hoznának: a fiú életfunkcióit egyelőre nem veszélyezteti a daganat, ám mivel mélyen, a csonton, és a szem és légzőszervek környékén ül, a műtét nem feltétlenül javítana, talán rontana is az állapotán. Az édesanya becsapottnak érezte magát – nem az izraeli professzorok döntése kapcsán, hanem amiatt, hogy ezzel a biztosnak tudott megoldás és rengeteg pénz veszett el: a korábban tényként közölt ígéretek csupán eshetőségekké váltak, miközben hatalmas – csaknem hárommillió foritnyi –  költségeik voltak, és a Magyarországról velük utazott orvosközvetítő repülőjegyét és szállását is nekik kellett állniuk.

Bálint édesanyja végtelen keserűséget érzett az eset kapcsán, hiszen az utazás előtt ügyvédi szerződésbe szerette volna foglalni, miért is fizeti ki a család a költségeket – ezt viszont az ügynök nem írta alá arra hivatkozva, hogy nem tudni előre, milyen vizsgálatokra lesz szükség pontosan, és milyen extra költségek merülhetnek fel.

Kényszernyaralás Tel Avivban

Az ügynökök minden lehetőséget megragadtak arra, hogy a család az általuk preferált szolgáltatásokat válassza, legyen szó szállásról vagy közlekedésről. Nem állítom, hogy Tel Aviv olcsó város – az árak, legyen szó bármilyen termékről vagy szolgáltatásról, átlagosan a Magyarországon megszokottak triplájára is rúghatnak. A szállás két hétre (egy négy szobás apartman, amelyben Bálint és édesanyja, illetve Magyarországról érkezett orvos-közvetítőjük aludt, több mint 2000 dollárba, azaz 570 000 forintba került – dacára annak, hogy a család külön kérvényezte a pénztárcabarát szállás opciót.  Ez, bár ez valóban rengeteg pénz, nem számít példátlanul drágának egy három hálószobás, tengerparti lakás rövidtávú bérlése esetén – igaz, az apartman Tel Aviv elővárosában, Bat Yamban volt. Erről számlát is kapott a család, bár itt sem tételes elszámolással, ráadásul szintén az ügynökök cégétől a bérbadó helyett. Ennél viszont sokkal olcsóbban is talál szállást aki akar – Mariannáéknak itt vált igazán gyanússá a dolog.  

A kis csapat végül, megelégelve a kiszolgáltatott helyzetet, úgy döntött: amint tehetik, elhagyják az orvosközvetítő által leszervezett apartmant és vidékre utaznak, egy magyar származású izraeli család meghívására.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!