Egy boldog ember

Őket arra invitálom, hogy mielőtt továbbolvassák a szöveget, üssék be a következő webcímet, amely kiad egy képet és néhány szónyi információt az érintett fiatalemberről (kérem, még ne böngésszenek tovább): https://mobile.twitter.com/nickvujicic

Az ismerkedés első lépése során szinte biztos vagyok benne, hogy az olvasók nagy többsége megnyerő úriembernek találta Nicket.  A széles mosoly, a felszabadult, szuggesztív, magabiztos tekintet azt sugallja, hogy ez az ember rendben van, kisugárzása áthat a képeken. Ha továbbtallóznának az adott oldalon, találkozhatnának Nick üzeneteivel is, mint például, hogy:  „Nem kontrollálhatod, hogy mi történjen veled, de azt igen, hogy hogyan reagálsz rá.” „Az élet nem mindig tökéletes, de mindig olyan, amilyenné tesszük.” „Miközben azon kesergünk, hogy mi hiányzik az életünkből, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, amink van.”

 

 

Egy mosolygós arc, és egy-egy jól eltalált üzenet. Ez minden? Nem. Ha tovább böngésznének, videofelvételeket is láthatnának, ahol szembesülhetnek humorával, lényeglátásával, hatásos stílusával. Olyan emberi értékekről beszél így, mint például egymás és önmagunk elfogadása, az emberi kapcsolatok megélése, a szeretet, az önmagunkba vetett hit, a soha fel nem adás hite. Tehát Nick egy ügyes motivációs szakember. Igen, ez mind igaz Nickre, de az ő valóságos ereje nem a kiváló kommunikációs képességeiből és jól eltalált üzeneteiből fakad, hanem elsősorban abból, hogy mindezt úgy teszi, hogy ő egy végtagok nélküli ember. Nick teste csupán egy fejből és egy törzsből, valamint egy csonka, két-ujjas láb-kezdeményből áll. Mindemellett Nick teljes életet él: sportol (úszik, golfozik!), járja a világot, a magánélete is harmonikus – szerető felesége és aranyos gyermekei vannak, és lehengerlő előadásaival, gondolataival emberek tömegének ad erőt, hitet. Nem csodálkozunk, ha ezek után azt olvassuk, hogy Nick, saját bevallása szerint is, boldog ember.