Egy hónapja küzdünk, és a tetvek állnak nyerésre

Egy hónap nem nagyon hosszú idő, kivéve, ha a tetvek elleni folyamatos harc jegyében telik. Nem sokkal azután, hogy megírtam, mire kell vigyázni, és nyugodtan hátradőltem, a megelőző-spray-be vetett hittel eltelve, hívott az egyik gyerek osztályfőnöke.

A gyerek tetves, leszek szíves hazavinni, megirtani, serkéket kikurkászni, és vissza sem hozni addig, amíg a védőnő/gyerekorvos igazolást nem ad arról, hogy nem tetves. Egyfelől tetűszűzként nyilván sokkot kaptam, végigirtottuk/kurkásztuk az egész családot, forróprogramon kimostunk mindent, amit nem lehet mosni, azt lefertőtlenítettem, vagy szemeteszsákba kötözve félretettem egy pár napra.

Ha már tetű, nyilván a nagyobbik gyerek is marad itthon, akkor még optimista voltam, és az két-három nap extra szünet elég vonzónak tűnt, napközben max egy óra alatt megcsinálták a napi anyagot, legalább pihennek egy kicsit.