„Egy jó családban élni a legjobb dolog a világon” – Terézanyu és az anyaság

Rácz Zsuzsa a két éves Nóri és a hat éves Szofi édesanyja ugyanolyan nyitottan és szókimondóan beszél a házasság és anyaság kérdéseiről, mint amilyen őszinteséggel írt könyveiben az álláskeresés nehézségeiről, a szingli létről és az elköteleződés kihívásairól.

– Mennyire tudtál önmagad maradni anyaként?

– Hát, ez jó kérdés. A gyerekeim születése előtt azt gondoltam, hogy már elég jól ismerem magamat, tudom kezelni a különböző hangulataimat, helyzeteket, tudok bánni magammal. A pszichológia azt mondja, hogy házasság és a gyerekek érkezése a legnagyobb változások az életünkben, amik teljesen átrajzolják a fejünkben levő térképet. Szerintem ez igaz, nekem gyakorlatilag folyamatosan újra kell tanulnom magamat, nagyon sok szempontból, például, hogy hogyan kezelem a saját hisztimet, főleg ha kimerült és feszült vagyok, ami elég gyakori az éjszakázások miatt. Amikor annyira fáradt vagyok, hogy már legszívesebben lefeküdnék a földre és sírnék, akkor vajon mit tudok adni a gyerekeknek magamból, tudok-e bármit, vagy jobb, ha elmegyek aludni, ha van rá lehetőség. Rengeteg ilyen kérdés merül fel, de azt hiszem, leginkább az önfegyelem és a tudatosság az, amit állandóan tanulok, és amit szülőként is a legfontosabbnak tartok. Mindig figyelek arra, hogy én vagyok a felnőtt, hogy lehetek fáradt, nyűgös, de a felelősség akkor is az enyém. Idetartozik, hogy iszonyú nagy szabadságvágyam van, szeretek menni, csak úgy, azt csinálni, amit én akarok. Ezt most szinte egyáltalán nem tudom megvalósítani, és nagyon hiányzik. Sokszor érzem azt, hogy istenem, de eldobnék kaszát-kapát, és vigye valaki más a felelősséget, csak egy kicsit. Szerencsére a férjem sok helyzetben át tudja venni a terheket. Nagyon fontos az együttműködés és a közös önismeret, főként, amikor már családban lavírozik az ember.

– Hogyan látod magad anyaként?

– Megismerni magam anyaként számomra egy folyamatot jelent. Meg kell találnom, hogy mi az, ami megy nekem, és mi az, ami nem. Nem vagyok túl türelmes játszótárs, nem tudok órákon át a földön csúszva játszani a gyerekekkel. Nem szeretek főzni, sütni, és nagyon örülök, ha valaki más ezt megcsinálja helyettem, mert jókat enni viszont szeretek. Úgy gondolom, hogy minden nőnek van egy magával szemben felépített, erős elvárásokból álló, idealizált képe, hogy neki milyen anyának kell lennie. Ezzel le kellett számolnom, mert igyekszem nagyon reálisan látni magamat. Elfogadtam, hogy nem velem fognak babázni és sütni a lányaim, hanem a nagymamával, aki ezekben nagyon jó.

– Mit szeretsz velük játszani, mi az a program, amiben szívesen részt veszel a gyerekeiddel?

– Szeretem, amikor együtt olvasunk, rajzolunk, vagy csak úgy együtt vagyunk, beszélgetünk, imádom kérdezni őket és hallgatni, ahogyan mesélnek. Mindkét lányom nagyon jól tud beszélni, már Nóri is elképesztően fejezi ki magát, pedig még nincs két éves. Szeretek velük kirándulni, csavarogni, sportolni, szerencsére olyan helyen lakunk, ahol van ezekre lehetőség.