“Egy szívdobbanásnyi idő jutott tízmillió magyarnak”

A magyar egyetemi ifjúság 1956-ban örökre beírta magát a történelembe - mondta Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen rendezett emlékünnepségen.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
1956
2016. október 23. Csontos Dóra

A magyar egyetemi ifjúság 1956-ban örökre beírta magát a történelembe – mondta Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen rendezett emlékünnepségen.


A kormánybiztos az 1956-2016 – Történelmet csinált a nép címmel megrendezett emlékünnepségen tartott beszédében felidézte: 1945 és 1956 között az akkori egyetemistákban gyűlt a feszültség, izzott az igazságkeresés vágya, hogy végül 1956. október 23-án átszakítson mindent. Az akkori egyetemisták sokan voltak, okosak voltak és bátrak – hangoztatta Schmidt Mária.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója azt mondta, azok az egyetemisták, akik gyermekfejjel végigélték a II. világháborút, joggal hitték, hogy van esély arra, hogy egy új, szabad ország lesz az otthonuk. Látták azonban, hogy nem lehet tovább tűrni, el kell mondani az igazságot, szabadságot kell adni minden magyarnak, és haza kell zavarni a megszállókat – idézte fel a kormánybiztos. Bátorságuk akkora volt, hogy magával sodort minden magyar embert, és a forradalom 12 napja, a remény szűk két hete alatt egy nép Európa közepén megmutatta, hogy nincs más út, csak az igazság – emlékezett a történész.

Schmidt Mária kiemelte, 1956 a szabadság és függetlenség jelképe lett az egész glóbuszon, az „akkori őszön a világ ránk figyelt, remegett és szorított értünk”. A kormánybiztos ünnepi beszédében köszöntötte azokat – többeket név szerint is -, akik a forradalom napjai alatt élelmiszert, ruhát, gyógyszert gyűjtöttek és juttattak el a rászorulóknak, vagy egyéb módon segítettek. Beszédében a történész hangsúlyozta: 1956 nagy magyar ünnep, az volt és az is marad. Mint mondta, 300 óra szabadság, 10 millió századmásodperc, így 1956 októberében mind a tízmillió magyarnak egy századmásodperc szabadság jutott, egy szívdobbanásnyi idő. „És mégis egy egész nemzet őrzi, egy egész világ tiszteli ezt a pillantásnyi időt”.