Egy új élet első pillanatai a világban – fotózzuk vagy ne?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy engedjük-e, hogy egy fotós lencsevégre kapja, mikor épp életünk legfájdalmasabb, de egyben leggyönyörűbb pillanatait éljük át. Érveket és ellenérveket is meghallgattunk. MI történik pontosan? Minden kiderül!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
apás szülés
2015. március 05. Csontos Dóra

Megoszlanak a vélemények arról, hogy engedjük-e, hogy egy fotós lencsevégre kapja, mikor épp életünk legfájdalmasabb, de egyben leggyönyörűbb pillanatait éljük át. Érveket és ellenérveket is meghallgattunk. Mi történik pontosan? Minden kiderül!


Pásztory Edina három gyermek édesanyja, mint mondja, saját szülései voltak azok, amelyek megihlették 12 évvel ezelőtt. „Mindhárom lányomat sajnos császárral szültem. A második gyermekem születésénél kértem meg a műtősfiút, hogy a gépemmel készítsen pár képet. Kíváncsi voltam, hogy mi történik, de a férjem nem jöhetett be. Ezek a képek a mai napig nagy hatással vannak rám. Aztán elérkeztem ahhoz a pillanathoz, mikor más szülésére mentem be. Fantasztikus érzés volt az „első szülésem”. A könnyeimmel küszködtem a kamera mögött. Egy kis élet kezdetét, a boldogságot látom ilyenkor. Nagyon szépek az anyukák ezekben a pillanatokban. Nincs lényege a vérnek, az intim testrésznek, az izzadságnak, ezeket már a szülőszobából kilépve elfelejtem.”

Itthon sajnos még nincs kultúrája a szülés fotózásának – de, ahogy sok minden más is, valószínűleg nálunk is nagy sikere lesz előbb utóbb -, mi magyarok inkább az újszülött fotózásnak vagyunk a hívei. Ahogy Edina fogalmaz a „kórházakban futószalagon készítik az újszülött képeket”, ám ezzel szemben Amerikában és Nyugat-Európában nagyon elterjedt a vajúdás és a születés megörökítése.

Fontos a bizalom

A szülés/születés egy nagyon intim pillanat. Edina három gyermek édesanyjaként tudja, a szülés az egyik legfontosabb és legcsodálatosabb része életünknek. Nincsenek rossz érzései a vér vagy egyéb látvány miatt. „Szülés előtt megismerkedem a családdal, fontos a bizalom. Az utolsó hetekben már napi kapcsolatban vagyok az édesanyával. Lelkileg én is ráhangolódom az utolsó órákra, minden alkalommal úgy izgulok, mintha én szülnék. Minden szülést megkönnyezem. Egyszerűen gyönyörű az a hang, amikor felsír a kisbaba.”

Hiába, ha egy pár be is enged egy „idegent” a legintimebb pillanataiba, nem biztos, hogy a kórház is ilyen alkalmazkodó. Edina szerint az a legnagyobb baj, hogy van, ahol csak egy embert engednek be. Szerencsére az orvosok is egyre nyitottabbak, így van, ahol a férj mellett a fotós is jelen lehet a szülésnél. Sokan félnek a számonkéréstől. Fontos, hogy az orvos és a személyzet tudja, nem ellenük irányul a dokumentálás. „Az elején mindig tisztázzuk a „játékszabályokat”. Némelyik orvos például szívesen látszódik a képeken és boldogan fotózkodik a szülőkkel. A magánkórházakban elterjedtebbek ezek a fotózások, mivel ez fizetős nem szoktak tiltakozni az orvosok.” – tette hozzá Pásztory Edina.

Hogy kell elképzelnünk egy ilyen fotózást?

„Minden attól függ, milyen szülés lesz, császár vagy természetes. Az utolsó napokban 24 órás kapcsolatban vagyok az édesanyával. Ahogy jön a telefon a fájásokról, indulok. Császármetszésnél az előre megbeszélt időpontban, a kórházban találkozunk. A képek készítése innen indul. A várakozástól, a szülésen át, a kisbaba mérése, fürdetése, majd a baba az édesanya karjaiban. Minden szülés egyedi, kinek mennyi jó pillanata van. Körülbelül 100-200 kép biztosan készül a nagy napon.” Sok édesanya azonban ódzkodik az ilyesfajta fotózástól, mert attól félnek, hogy a képek, túl véres, túl intimek, netán elborzasztóak lesznek. A fotós édesanya szerint azonban nincs mitől félnie a kismamáknak. „Nincs ok aggodalomra, hiszen egy digitális fényképről beszélünk, mely alakítható. A véres részeket fekete-fehérré lehet alakítani, a nemi szerveket elhomályosítjuk, megvágjuk. Sokkal mutathatóbb, mint egy videó. Persze vannak, olyanok is, akik épp azt kérik, hogy a „véres valóságot” adják vissza képek. Volt olyan extrém kérés is, hogy például a méhlepény le legyen fotózva. Fontos, hogy bizalom alakuljon ki közöttünk. A szülés alatt észrevétlen vagyok, diszkréten kezelem a képeket. Sok kismamával utána is tartom a kapcsolatot és járnak hozzám tovább családi fotózásokra.”

Amikor valami nem a megszokott mederben halad…

Sajnos vannak szomorú esetek is. Volt, hogy szülés előtt meghalt a kisbaba, de azt már lehetett tudni az ultrahangról és be sem mentem. Olyan is akadt, hogy sokáig vajúdott a kismama és meg kellett császározni.  Sajnos abban a kórházban még azt sem engedélyezték, hogy a műtő ajtajában állva fotózzak. Itt a műtősfiút – mint a saját szülésemnél anno – kértem meg, hogy készítsen pár képet a családnak. Beállítottam a gépet neki és így készültek képek a baba születéséről is. Majd ahogy kihozták a kicsit, a kezembe vettem az ügyet, és onnan kezdtem el követni az első útján. Olyan is volt, hogy „lekéstem” a pillanatot, mert az anyuka későn szólt. Nem gondolta ugyanis, hogy 10 perc alatt megszül.

Igen vagy nem?

Több olvasónk egyértelműen állította, nem szeretnék, hogy körülöttük legyeskedjen egy idegen. Ádámnak két éve született meg a kisfia, Máté, de azt mondja, feleségével meg sem fordult a fejükben, hogy egy fotóst megkérjenek arra, hogy ezt az intim pillanatot megörökítse. A feleség szerint nem ő a lényeg, hanem a baba, ezért csak akkor készítettek képet, mikor megtisztítva visszahozták az orvosok a gyerkőcöt. Mindketten úgy gondolták, hogy ez a csoda, csak kettejükre tartozik. Ez az ő intim és meghitt pillanatuk.

Ezzel szemben Erdélyi-Horváth Edit harmadik kislányának születésénél mondta azt férjnek, “itt az idő, kell egy fotós”. Mint mondta, az első két gyermeknél a férj volt az, aki a képeket elkészítette, de azok nem olyanok lettek, mint várták. Az apuka nem tudta, hogy kivel foglalkozzon, anyuval, a világra jött csöppséggel vagy a kamerával. “Nekem nem volt idegen a helyzet, mert Edinával hamar egy hullámhosszra kerültünk, akivel már korábban felvettük a kapcsolatot.  Nekem minden téren pozitív volt a szülés is és fotózás élménye is. Miután visszanéztem a képeket, a szülésemre is megtudtam új dolgokat. Például nem is tudtam, hogy az orvosom  a hasam nyomásával segít világra jönni a lányomnak. Ilyenkor egy másik dimenzióba kerül az ember, teljesen új élmény volt visszanéznem a fotókat. Egyszerűen gyönyörűek!”

Összeségében elmondhatjuk, hogy nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen fotózást bevállaljuk. A képek láttán azonban biztos lehetünk, hogy jó döntést hoztunk és nem fogjuk megbánni, ha egy profi segítségét kérjük. Pásztory Edina és Erdélyi-Horváth Edit szerint a születés pillanatának megörökítése egy életre szól. “Ajánlom mindenkinek, aki szeretné megörökíteni ezeket a csodás pillanatokat, hiszen a fényképek 100 év múlva is képek maradnak. Ajánlom azoknak is, akik diszkréten, de szeretnék a családnak megmutatni az eseményeket, vagy akiknek a férje nem szeretne bent lenni a szülőszobán (sok férfi ugyanis nem bírja a vért vagy azt, hogy szenvedést okozott a feleségének).”

Fotó: Pásztory Edina – pephoto.hu