Egyedül nevelem a gyermekem

Amíg apa a gyereket fürdeti, anya előszedi az ágyneműt, kikészíti a pizsit, elmosogat. Ilyen egy átlagos este egy ideális családban. Sok nőnek viszont mindezt egyedül kell végigcsinálnia. A feladat pokolian nehéz, de nem lehetetlen.

– Sosem gondoltam volna, hogy egyedülálló anya leszek, hiszen klasszikus családmodellben nőttem fel – meséli Pászti Olga, aki egyedül neveli hároméves kislányát.

– Tizenegy hónapos volt a pici, amikor elváltam az apukájától. Azt akartam, hogy a gyerek még ne fogjon fel túl sokat a dologból, szerettem volna, ha neki már az a természetes, hogy apa kevesebbet van velünk, mert máshol lakik. Egy új élet kezdetének fogtam fel az egészet, mégsem volt könnyű. Eleinte úgy terveztem, hogy kettesben éldegélünk majd, de éreztem, hogy nagyon nehéz lesz, főleg úgy, hogy időközben elkezdtem egy újságíró-iskolát. A szüleim az első perctől mellettem álltak, így nem volt kérdés, hogy a lányommal együtt végül hazaköltözöm hozzájuk. Egyszerűen ez volt a praktikusabb, könnyebb megoldás, másképp nem lehetett volna kivitelezni. Szerencsésnek tartom magam, hogy megtehettem ezt. Az a pár hónap, amíg kettesben voltunk, így is nagyon próbára tett, de igyekeztem lefoglalni a gondolataimat. A hazaköltözést terveztem, szerveztem, ez a cél segített túlélni a mindennapokat.