Egyensúly a kultúrák között – beszélgetés egy magyar-egyiptomi házaspárral

A jelenlegi világpolitikai helyzet nemcsak Európában, de Magyarországon is új szituációkat teremt. Az óvodákban és iskolában sokszor nem tudjuk, hogyan közeledjünk a külföldi ajkú gyerekek felé, pedig a megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk.

Monika és Ahmed egy magyar-arab házaspár. Tizenöt éve vannak együtt, szerelmük gyümölcse egy 7 éves kislány, Amira. Budapesten élnek, és szívesen álltak rendelkezésünkre, hogy beavassanak hétköznapjaik titkaiba, és eloszlassanak néhány tévhitet az arab kultúrával kapcsolatban.

A kultúra nem egyenlő a vallással

Ahmed úgy ismerkedett meg Monikával, hogy a lánynak már volt egy hatéves kisfia. Szerencsére hamar megtalálták egymással a közös hangot, és végül úgy döntöttek a magyar fővárosban telepednek le. Ahmed azt mondja, hogy itt befogadó, nyitott közeg fogadta, de azt azért elismeri, hogy rengeteg sztereotípia és tévhit él az emberekben az arab emberekről.  2002 óta élek Magyarországon, és nagyon megszerettem ezt az országot. – kezdi Ahmed. „Persze, mint bárhol a világon, itt is szembesülök azzal, hogy milyen keveset tudnak az emberek az arab világról. A legnagyobb félreértés, hogy sokan még mindig azonosítják az arab kultúrát a muszlim vallással. Pedig a kettő nem ugyanaz. A kultúra minden arab ország sajátja. Nekünk, egyiptomiaknak is megvan a magunké, ami sokban hasonlít a magyaréhoz. Nagyon sok hasonló közös értékünk van, csak hogy egy egyszerű példát mondjak, ha felszáll nálunk egy idős ember a buszra, magától értetődik, hogy szó nélkül felállunk, és átadjuk a helyünket. De az arab országokban nem csak muszlim vallásúak élnek, hanem vannak keresztények, zsidók és más vallásúak is. Ezt szerintem fontos megérteni, mert sokan még mindig egybemossák ezt a két területet.”

Tiltólistás gumicukor

Monika katolikus családból származik, ezért nem volt kérdés, hogy a házasságuk után a családban mindkét vallás főbb ünnepeit megülik. „Nálunk tényleg mindig van valami ünnep a családban.”- nevet Monika. Mi megünnepeljük karácsonyt, a húsvétot, de tartjuk a ramadánt, és más muszlim ünnepet is. A nagycsaládot tekintve próbáljuk tartani az egyensúlyt a kultúrák között. Amikor férjhez mentem, nem volt kérdés, hogy elfogadom Ahmedet a vallásával együtt. Egyszerűen fel sem merült problémaként, hiszen mindketten ugyanabban az egy istenben, és ugyanazokban az értékekben hiszünk, másképpen praktizáltuk a vallást, de attól miért is lett volna ez probléma? Amira is muszlim. Próbáljuk a korához mérten beavatni a vallás részleteibe. Például azt már tudja, hogy nem ehet sertéshúst, és elfogadja, hogy ezért pl. a gumicukor is tiltólistás, mert sertészselatint tartalmaz. De azt gondolom, hogy a nagy kihívás majd akkor jön el, ha kamaszodni fog.” Ahmed itt átveszi a szót: „Tinédzserként biztos fel fogja tenni azokat a kérdéseket, ami segít majd neki megérteni, hogy a vallásával miért összeegyeztethetetlen az alkoholivás, az éjszakai bulizás, vagy a házasság előtti szexuális élet.”

A szabályuknak értelmük van

A szülők azt gondolják, hogy ez szintén egy olyan kérdés, aminek a hátterét a legtöbb ember nem tudja. Ahmed elmond egy egyszerű tényt, ami segít a dolog megértésében: a muszlimok hisznek abban, hogy a testük nem az ő tulajdonuk, Istentől kapták kölcsön erre az életre, ezért vigyázniuk kell rá, és majd úgy visszaadni – lehetőség szerint – ahogyan kapták. Tisztán, egészségesen, mindenféle modifikációtól mentesen. Például a vallás egészségügyi megfontolásból tiltja a sertéshús fogyasztását, mert a sertést tisztátalan állatnak tartja, ami mindent megeszik. Az alkohol, és bármilyen bódító hatású szer (drogok) pontosan a hatásuk miatt tilos. Ezek fogyasztásával csak pusztulnak az agysejtek, és nem lesz tiszta a fejünk. Monika azt meséli, hogy attól függően, hogy merre megyünk az arab világban, találkozhatunk, hijab-al, csadorral, burkával, és nikábbal. Az iszlám alapvetően serdülő kortól megkívánja a haj és a nyak, illetve a dekoltázs takarását, minden egyéb már az egyéni helyi tradíció része. Ezért a muszlim nők alapvetően hijab-ot viselnek, mely pontosan ezt a célt szolgálja. A hijab minden színben és mintában kapható, a női ízlésének megfelelően. Amira, ha serdülő lány lesz szintén hijab-ot fog viselni… És itt Monika egy fontos tényre hívja fel a figyelmet: „Szerintem sokan nem tudják, hogy a muszlim vallású nők önszántukból veszik fel a kendőjüket, nem a férfiak erőltetik rájuk. A muszlim nő, aki erényes, az csak a férjének akar tetszeni, más férfinak nem… A fiataltól az idősig bárki hordhat kendőt, és az sem ritka, hogy valaki egy ideig nem hord, aztán elkezdi. Mindenki saját maga dönti el, mennyire követi a vallást és mennyire áll közel Istenhez. Amikor a vallásosságnak arra a fokára jut, és úgy érzi, hogy kendőt akar hordani, akkor megteszi. A nők a vallásosságukat, a tiszteletreméltóságukat, és az erényességüket kívánják hangsúlyozni, és ezt a kendő segítségével tudják a legjobban kifejezésre juttatni a külvilág felé.” Alapvetően az iszlám megkívánja, hogy a nő teste fedve legyen, a haj, nyak és a mell takarva legyen. A nő ruhájának kissé lazának, nem testhez simulónak kell lennie és nem áttetszőnek, azonban összhangban kell, hogy legyen a női mivoltával. Soha nem szabad elhanyagoltnak, rongyosnak lennie, azonban teljesen nyilvánvalóan azt kell tükröznie, hogy az illető hölgy muszlim.

Vallásváltásról őszintén

A tavalyi migránsválság nagyon megviselte Monikát, úgy érezte, hogy a legtöbb ember nem kíváncsi a dolgok igazi hátterére, hanem csupán néhány forrásból, a kedvenc televíziós csatorna híradójából, és az internetes oldalakról informálódik a helyzetről. „Sajnos nagyon meglepett, hogy a közvetlen környezetemben is sok az olyan ember, aki olvasatlan és félretájékozott. Anyaként nagyon érzékenyen érintett a kialakult helyzet. Főleg azért, mert rájöttem, hogy az elutasítás nem kifejezetten egy népcsoportnak szól, hanem alapvetően bármelyik kisebbségnek. Szerettem volna szolidaritásomat kifejezni elsősorban a közvetlen családommal, kimutatni mennyire nem értek egyet azzal, ami zajlik. Úgy döntöttem, vallást váltok, és áttérek a férjem és a kislányom hitére. Sokat kell még azonban tanulnom az iszlámról, de a szándék a legfontosabb.” Ahmed pedig arról beszél, hogy mennyire másképp kezdtek gondolkodni azok, akikkel leült beszélgetni a témáról. „Éveken át azt tapasztaltam, hogy a magyar emberek alapvetően nyitottak. Persze ha a társadalom sokáig kap negatív üzenetet a médiából, akkor könnyen manipulálhatóvá válik, és ez a nyitottság átfordul zárkózottságba és gyanakvásba. Én barátokkal és ismerősökkel sokat beszélgettem, és próbáltam hiteles forrásokat megnevezve és idézve bemutatni, hogy mennyire egyoldalúak a híradások.”

Az elfogadás és a megértés a kulcs

A beszélgetés végén, mikor megkérdezem, hogy mit tehetünk hétköznapi emberként azért, hogy a különböző kultúrák közelebb kerüljenek egymáshoz, egyöntetűen válaszolják: „A multikulturális nevelésben hiszünk, valamint a toleranciában, mint értékben, aminek az átadása nagyon fontos. Az óvodában is csupán annyit kértünk, hogy figyeljenek arra, hogy ne kapjon sertéshúst Amira. Kislányunk jelenleg egy nemzetközi óvodába jár, ahol több náció jár együtt, és ahol a legjobb barátja egy kínai kislány. És már megtaláltuk azt az iskolát, ahova járni fog, ahol alapvető érték bemutatni a gyerekeknek a multikulturalitást, és megtanítani nekik a toleranciát, és más népek, kultúráját és szokások tiszteletben tartását. A család és az iskola is fontos szerepet játszik ennek elsajátításában. Hogy ez jelen legyen a mindennapjainkban egyik feltétele a pedagógusok felőli szándék is. Jó lenne, ha természetes lenne az egymástól eltérő kultúrák megismerésének szándéka, elfogadása. Ha megtanítjuk a gyerekeknek elfogadni, megérteni a különböző kultúrák eltérő szempontjait, elkerülhetjük a konfliktusokat. A konfliktusok többnyire az információhiányból származnak, és amikor egy-egy gyereknek szembe kell néznie egy ismeretlen helyzettel. A béke az, amit képviselnie kellene minden embertársnak, az azonban akkor következhet be, ha arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy egymást iránt maximális tisztelettel viseltessenek, függetlenül attól ki honnan jön, hogy néz ki vagy miben hisz.”