Együtt a kismamapárti szülésért! – II. rész

Valaminek vége szakadt a budapesti Szent Imre kórházban. A létesítmény az elmúlt években arról volt híres, hogy nagy támogatói voltak a kórházi otthonszülésnek, és az egyik legalacsonyabb császározási statisztikával rendelkeztek. Június harmincadikával úgy tűnik, sajnos ennek vége lett. Az otthonszülés legnépszerűbb művelőjének nem hosszabbították meg a szerződését. Vass Gabriellával beszélgettünk a kialakult helyzetről, demonstrációról és jövőről.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
szülés
2014. július 03. Gyarmati Orsolya

Valaminek vége szakadt a budapesti Szent Imre kórházban. A létesítmény az elmúlt években arról volt híres, hogy nagy támogatói voltak a kórházi otthonszülésnek, és az egyik legalacsonyabb császározási statisztikával rendelkeztek. Június harmincadikával úgy tűnik, sajnos ennek vége lett. Az otthonszülés legnépszerűbb művelőjének nem hosszabbították meg a szerződését. Vass Gabriellával beszélgettünk a kialakult helyzetről, demonstrációról és jövőről.


Hétfő délután kettőkor demonstráció szerveződött a Szent Imre kórház elé, hogy kismamák és anyukák álljanak ki Vass Gabriella szülésznő mellett és a kórházi otthonszülés élményéért. Az apropó ugyanis az, hogy a szülésznő szerződését, ami június harmincadikával lejárt, nem hosszabbították meg. Sok szülő úgy véli ennek hátterében a menedzsment váltás áll és az, hogy a kórház vezetése nem kíván több időt fordítani a szülésekre, mint, ami szükséges. A témával kapcsolatban megkerestük a kórházat is, de senki nem kívánt nyilatkozni az ügy kapcsán. A demonstráción Dr. Urbán Márta átadott egy nyilatkozatot, melyben röviden leírták, hogy nem kívánják alkalmazni Vass Gabriellát a továbbiakban. Mindig tökéletesen, magas színvonalon végezték, végzik a betegek, köztük a kismamák ellátását is. Megkérdeztük Vass Gabriella szülésznőt, ő mit gondol a kialakult helyzetről.

Családháló: Mit gondol arról, hogy nem hosszabbították meg a szerződését?

Vass Gabriella: Váratlanul ért, nem számítottam rá. 2008 óta dolgoztam a Szent Imre Kórházban önkéntesként, tavaly tavasszal kötöttek velem egy szerződést, amely szerint, egy jelenleg is GYES-en lévő kolléganő helyére tudnak fölvenni. Az illető hölgy nem jött vissza, mégsem hosszabbították meg a szerződésem, holott erre, előzőleg szóbeli ígéretet kaptam. Hat éve dolgozom az osztályon, vagyis a személyemet és a munkámat is ismerték, mikor felvettek.

CSH: Mi állhat ennek a hátterében?

V.G.: Személyes elképzeléseim és gondolataim természetesen vannak, de ezekben csak a szubjektív érzéseimre tudok támaszkodni.

CSH: Igaz, hogy a kórház új vezetőségének célja visszaállítani a gyors és „problémamentes” szülés levezetését és ezért távolítja el sorban a természetességpárti orvosokat és szülészeket?

V.G.: 2012 januárjától valóban más osztályvezetése van a szülészet-nőgyógyászati profilnak. Az előző osztályvezető, Prof. Dr. Rákóczi István támogatta a természetes, háborítatlan szülést, és azokat a kollégákat, kolléganőket, akik ebben a szellemben szerették volna segíteni a hozzájuk forduló asszonyokat, illetve a gyakorlatuk alatt velük találkozó családokat. A Professzor Úr támogatta a szülésznők önálló munkáját, és az Ő nagyobb részvételüket a problémamentes szülések kísérésében. A jelenlegi osztályvezető Főorvos, Dr. med. habil Sziller István, a SOTE I. számú klinikájáról érkezett. Konkrét elbocsájtások nem voltak, egyszerűen azon kollégák, vagy kolléganők egy része, akik a háborítatlan szülést támogatják, a kialakult helyzet miatt, maguk döntöttek a távozásról. Egy konkrét eset van, mikor a GYES-ről visszatérni kívánó, ezen szemléletben dolgozó doktornőt (Dr. Dékány Ágnest – a szerk.) nem vették vissza, indok nem volt, bár jelenleg is a kórház honlapján kiírt, betöltendő szülész-nőgyógyász állás van az osztályon.

CSH: Tud valamit arról, hogy mi lesz azokkal a kismamákkal, akik Önnél tervezték a szülést? Maradnak a Szent Imre kórházban?

V.G.: Egy részük marad, hiszen a várandóságuk végén járnak, és orvoskollégához is kötődnek, illetve nagyon nehéz a 32. hét után másik intézményt találni. Van, akit sikerült hasonló, vagy ugyanilyen szemléletben dolgozó kolléganőhöz irányítani, és van, aki más lehetőséget keresett, illetve más helyszín mellett döntött. Sajnos azoknak a kismamáknak a legnehezebb, akik a napokban, vagy egy-két héten belül hozzák világra a babájukat. Velük igyekszem minél szorosabb kontaktusban maradni, és amennyire sikerül, kívülről támogatni Őket.

CSH: Mit gondol arról a nagyszabású kezdeményezésről, amit Ön miatt indítottak el?

V.G.: Őszintén meghatott, hogy a kismamáim, és a hasonló szellemben gondolkodó asszonyok milyen megmozdulásra képesek, milyen fantasztikusan erős, és okos asszonyok, akik ki mernek állni a jogaikért, a szabad döntéseikért, és bevallom nagyon jól esett, hogy értem is. Nagyon hálás vagyok Nekik és sok szeretettel gondolok rájuk.

Vass Gabriella

CSH: Fontosnak tartja, hogy az emberek megismerjék a természetes szülés lehetőségeit és inkább ezt a „módszert” válasszák?

V.G.: Azt gondolom, az a fontos, mindenki maga tudja meghozni a döntést, számára, a babája és a családja számára mi a fontos. Ahhoz, hogy valóban informált döntést tudjon hozni, minél szélesebb és több információra van szükség. Amennyiben a családok és az asszonyok a természetes, vagy háborítatlan szülést választják, az csak jó, és örülök neki, de a döntés az övék, amit én nem bírálhatok felül. Legfeljebb minden szükséges információt megadok, hogy egy-egy kérdést minél szélesebben körüljárjunk. De dönteni nekik kell.

CSH: Milyen eredményt vár a témával kapcsolatban vagy mi az, amivel már elégedett lenne?

V.G.: Azt gondolom ez a civil kezdeményezés már rég túlmutat az én személyemen. Én is, és a hozzám hasonlóan gondolkodó kollégák, kolléganők, a családokkal, anyukákkal és a babáikkal együtt, egy olyan független intézményt szeretnének, ahol megvalósulhatnak az Anya és BabaBarát elvek, és az ott folyó munka ténylegesen a WHO ajánlásai szerint történne, ezek mentén segítenék az ott dolgozók a családokat a várandósság, szülés, és gyermekágy alatt.
Nagyon bízunk benne, hogy a jogalkotók és törvényhozók is felismerik ennek a fontosságát és szükségszerűségét, és minél előbb döntenek egy úgynevezett referencia intézet életre hívásában. Természetesen rövidebb távon már annak is nagyon örülnénk, ha addig is az asszonyokat egyenrangú partnereknek tekintenék minden szülészeten és figyelembe vennék a kéréseiket, kívánságaikat.

CSH: Mit szól ahhoz a szabályozáshoz, hogy július elsejétől a szülésznők is végig kísérhetik a terhesgondozást ha alacsony rizikójú a terhesség?

V.G.: Én személy szerint örülök neki. A gyermekvárás, szülés, gyermekágy egy folyamat, melyet nagyon jó kerek egészben látni. Így nagyobb eséllyel és jobb statisztikákkal tudnak segíteni a szülésznők/bábák a hozzájuk forduló asszonyoknak. A bábai gondoskodásnak régen Magyarországon is volt hagyománya. A világ számos pontján a mai napig szülésznők kísérik a problémamentes várandóságot és szülést, ezzel jelentős anyagiakat spórolva a társadalomnak, mégis jobb eredményeket mutatva fel, mint a kizárólag orvosi teammel gondozott várandósság és szülésvezetés. Természetesen a legideálisabb az volna, ha a bábai gondozást követően a már ismert szülésznővel, vagy szülésznőkkel szülhetnének az asszonyok.

CSH: Hogyan tervezi most a jövőjét?

V.G.: Igazából még nem is gondolkoztam rajta, mostanáig szinte minden energiámat arra fordítottam, hogy ebben a nem várt helyzetben megtaláljuk az asszonyokkal közösen a számukra legjobb megoldást. A családom is sokat nélkülözött ebben az időszakban, szeretnék a nyár hátralevő részében több időt tölteni öt lányommal, és a férjemmel.  Közben lesz időm gondolkozni azon is, hogyan tovább.

CSH: Továbbra is szülésznőként szeretne dolgozni?   

V.G.: Mindenképpen.