Együttműködő kommunikáció a családban

Hogyan kezelhetjük sikeresen a családban felmerülő konfliktusokat? Mik a jól működő, sikeres emberi kapcsolatok előfeltételei? Fontos kérdések, melyeken érdemes elgondolkodni, nemcsak a gyermekvállalás előtt álló pároknak.  

Katona Erzsébet, óvoda- és gyógypedagógus, önismereti tréning vezető nemrég Együttműködő kommunikáció a családban címmel tartott előadást a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége székházában. A Babafalva Szülőképző sorozatának negyedik meghívottja 29 éves pedagógiai tapasztalattal rendelkezik, cége, az Alitera Kft. vállalati ügyfélkapcsolatok fejlesztésével foglalkozik.

„Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.” Katona Erzsébet ezzel a Gary Chapman (Az öt szeretetnyelv című bestseller szerzője) idézettel indította előadását, amely során részletesen beszélt az önismeret jelentőségéről, a személyiség jellemzőiről, az énképvédő mechanizmusokról, a kommunikáció sajátosságairól, a konfliktusok fajtáiról, az indulatkezelésről, valamint az empátia fontosságáról.

Az előadó hangsúlyozta, hogy a család a szociális tanulás alapvető kerete, az ön- és társelfogadás tanulásának a színtere. „A családban tanuljuk meg az alapvető magatartási mintákat, az élet minden területét behálózó normákat, elvárásokat, szabályokat. Az emberi fejlődés legmeghatározóbb időszaka a 0-3 éves kor, ennek a hatása életünk végéig megmarad. A fő mintaadó a család, a kortársak hatása később jelentkezik” – mondta Erzsébet és hozzátette, hogy a családon kívüli társas kapcsolataink során derül ki, hogy mindaz, amit a családban addig megtanultunk az  ön- és a társelfogadásról, mennyire segíti vagy gátolja az emberi kapcsolataink kialakítását, sikeres működtetését.

Egy újszülött számára a világot az édesanyja jelenti, ő környezete legfontosabb tényezője. „Az anya-gyermek kapcsolat korai szakaszában, vagyis a csecsemőkorban a fizikai kapcsolat a meghatározó, melyben elsődleges szerep jut az érintésnek. A gyermek idegrendszeri fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően meghatározza az anyával való kapcsolata. Ha ez a kapcsolat kiegyensúlyozott, akkor a gyermek számára érzelmi kötődési biztonságot nyújt, ami a későbbiekben pozitívan befolyásolja a másokhoz való viszonyulását” – magyarázta Erzsébet.