Elborult spanyol és japán kutatások csecsemőkről
Sokak szerint a szülés utáni első egy óra kritikus: ilyenkor magunkra kell fektetni a csecsemőt, méghozzá úgy, hogy a csupasz bőrünk összeérjen, kettőnk felett egy takaró, mert a korai bőr-bőr kontaktus alapozza meg a jó szoptatási gyakorlatot és a csecsemő további egészségét. De mi történik akkor, ha ez valami miatt nem jön össze? Mennyire fontos a bőrkontaktus valójában? A témában számos kutatás született, köztük néhány egész meghökkentő is.
Sokak szerint a szülés utáni első egy óra kritikus: ilyenkor magunkra kell fektetni a csecsemőt, méghozzá úgy, hogy a csupasz bőrünk összeérjen, kettőnk felett egy takaró, mert a korai bőr-bőr kontaktus alapozza meg a jó szoptatási gyakorlatot és a csecsemő további egészségét. De mi történik akkor, ha ez valami miatt nem jön össze? Mennyire fontos a bőrkontaktus valójában? A témában számos kutatás született, köztük néhány egész meghökkentő is.
Én például olyan kórházban szültem, amely ugyan nem kapott „bababarát” minősítést, az orvosom és a szülésznőm rendszerint az anyára teszi az újszülöttet közvetlenül a szülés után. Így azzal a tudattal vágtam bele a szülésbe, hogy majd mindenképpen biztosítom a babának a bőrkontaktust.
Persze nem sikerült: a baba a nyakára tekeredett köldökzsinórral született meg, ezért a mellkasom helyett egyből egy gyermekgyógyász kezébe került, csak pár percre hozták vissza megmutatni, és másnap kaphattam végre a kezembe. Szerencsére teljesen egészséges baba, csak a bőrkontaktus maradt ki, és mint az a kutatásokból kiderült, a korai bőrkontaktus hiányától sem lesz semmi baja.
Kenguruba a koraszülötteket
A kengurumódszer és bőrkontaktus, vagyis az újszülött babák felnőttekre kötözése 1978-ban kapott először figyelmet: ekkor a kolumbiai San Juan de Dios kórház újszülött intenzív osztályán átlagosan 10 babából 3 maradt életben. Nem volt elég inkubátor, sem elég nővér: a babákat kettesével-hármasával fektették az inubátorokba, emiatt sok volt a fertőzés.
Az anyákat leginkább kényszerűségből vonták be a csecsemők ápolásába: megkérték őket, hogy legyenek ők maguk a babák inkubátorai, azaz kössék közvetlenül a bőrükre a babákat kendőben, és igény szerint szoptassák őket.
Meglepő módon ez a szükségmegoldás annyira bevált, hogy az így hordozott babák egészségesebbek lettek azoknál, akiknek jutott rendes inkubátor: a kenguruban hurcolt csecsemők jobban gyarapodtak és kevesebb fertőzést kaptak el dobozban tartott társaiknál. A kis súlyú újszülöttek és koraszülöttek esetében sok kutatás alátámasztja a kengurumódszer hatékonyságát, köztük egy összegző elemzés is.