Elég az óvatoskodásból: a szülés krízishelyzetben van!

„A szülés jelenleg a mélység legalján van”, mondta nemrég Michel Odent, a világhírű nőgyógyász. Üzenetének lényege: ha továbbra is ilyen mértékben avatkoznak be az orvosok a  szülésekbe, a nők el fogják veszteni azt a képességüket, hogy maguktól tudjanak életet adni gyerekeiknek.

Egy, a Best Daily-n nemrég megjelent blogban Milli Hill írt a jelenségről.

„Odent fenti szavait egy szülésznőknek tartott konferencián hallottam. A férfi hozzátette: mivel már 84 éves, nincs ideje arra, hogy megválogassa a szavait és ennél finomabban fogalmazzon. Akkor mindenki nevetett, hiszen mindannyian ismerjük, milyen az, amikor egy adott témával kapcsolatban nem kerülgetjük tovább a forró kását és őszintén kimondjuk a véleményünket.

Sajnos a gyermekszülést illetően a forró kása kerülgetése nagyon is jellemző. Mivel minden héten írok erről a témáról, őszinte leszek és elárulom, hogy sokszor órákig ülök a szöveg felett és javítom ki a szavakat, mondatokat újra és újra, nehogy valakit megbántsak vagy megsértsek.

Ennek ellenére mégis gyakran megtörténik, hogy cikkeim negatív hatást váltanak ki. Ha arról írok, hogy a császármetszés „emberibb” legyen, valaki megvádol azzal, hogy normálisnak tartom a császármetszést a szülés során. Ha a szülés minősége és a gyermek későbbi egészségi állapota közötti párhuzamra mutatok rá, egy csomó ember fog nekem támadni azzal, hogy indított szülésük vagy császáruk volt, a kisbabájuk mégis tökéletesen egészségesen született. Ha az egészségügyi ellátás hiányosságaira hívom fel a figyelmet, akkor szidom a szülésznőket. Ha ezzel ellentétben arról cikkezek, milyen csodálatos dolog a szülés, végtelen számú kommentelő ír felháborodottan a szörnyű szülésélményeiről.

Állandóan arra figyelni, hogy írás közben a lehető legkorrektebb legyek (PC), igencsak időigényes feladat, ami épp a lényegről vonja el a figyelmet. Michel Odent nagyon fontos dolgot állított, miközben épp ezen a héten vádolták meg azzal, hogy nőgyűlölő, mivel azt merte állítani, hogy a nők elveszthetik azt a képességüket, hogy természetes módon adjanak életet gyermekeiknek. Pedig az üzenet lényege az, hogy a szülés krízisben van.

Teljesen egyetértek vele. És elfáradtam abban, hogy mindig óvatosan fogalmazzak. Mert a nőket igenis cserbenhagyják. Túl magas a szülés során történő beavatkozások aránya. A szülés orvosi eset lett, miközben elfelejtődik igazi jelentése, a lényeg, mert túl sok nő él át nehéz, kellemetlen vagy épp traumatikus szülést, amikor olyan más is lehetne az egész!

Arra, hogy hogyan hagyja cserben a nőket a szülés intézményesített rendszere, tökéletes példa a köldökzsinór elvágásának témája. Egy ideje már köztudott, hogy ha azonnal elvágják a zsinórt, azzal rendkívül fontos tápanyagoktól fosztják meg az újszülöttet, akinek így gyengébb lehet az immunrendszere. Ennek ellenére nagyon sok kórházban nem foglalkoznak ezzel a ténnyel és amint a baba megszületik, már vágnak is.

Miért nem lehet odafigyelni az ilyen dolgokra? Miért nem lehet a természetben jobban bízni, azt jobban tiszteletben tartani? Minden negyedik szülés indított, a legtöbb egyszerűen azért, mert az orvos szerint már túl van hordva a gyerek. A jelenlegi rendszer nem bízik a nők testében, annak bölcsességében, miközben a nők a rendszerre bízzák a testüket. Ezért most abbahagyom az óvatoskodást és kimondom: nem a nők azok, akik nem „működnek” jól:  az egészségügyi rendszer az, ami cserbenhagyja őket. A rendszert kell hibáztatni, annak kell viselnie a felelősséget és annak kellene változnia is.”