„Életem legszebb karácsonya”

Candida, Iwanna és Ze: három harmincas éveiben járó fiatal. Ketten családosok, Iwanna még csak most fog megházasodni. Kíváncsiak voltunk, Angliában, Cipruson és Portugáliában hogyan ünnepelnek, és milyen emlékeik teszik szebbé az ünnepet. Riportalanyainkat egy közösségi oldal segítségével szólaltattuk meg.

Candida három gyermeket nevel: Loui tizenöt, James tizenkettő és Amelie, az egyetlen lány nyolcéves. A szőke, versenytáncosként érmeket szerző londoni asszony családjának motorja, derű és harmónia sugárzik róla. Elbeszélését nagyon plasztikusan kezdi: „Amikor Loui három éves, James pedig kilenc hónapos volt, elvittük a fiúkat a helyi bevásárlóközpontba. A nagycsarnok közepén ült a nagyszakállú Mikulás, angol szokás szerint karácsonyi manók vették körül és vígan fel-le ugráltak a körbefutó Mikulás–vasúton. Mondanom sem kell, a fiúk sikongattak örömükben, a kismozdony vígan csengetett, a manók kedves piros-fehér csíkos ruhájukban csöppet sem voltak félelmetes látvány.

Végigálltuk a sort és végül a kedves skandináv akcentusú Mikulás ölbe vette az én két fiamat: ’Ho-hó, nos, mit szeretnétek a Mikulástól?’ – James persze nem tudott még beszélni, ezért Loui kezdete: ’Nagyon szeretnék egy Nintendót most magamnak, nem apunak ám, és James szerintem egy új malackát és egy sáránykát szeretne, mert az enyém már nagyon elnyűtt’ – a szívem is belesajgott, hogy ez a pici gyerek legelső sorban az öccsének kért játékot. Másnap reggelre – Angliában december 25-én reggel a Mikulás a kéményen keresztül ereszkedik le és teszi a kandalló fölé kiakasztott zoknikba az ajándékot – meglett a malacka, a sárkányka, a Nintendó, Loui pedig szeretgetve gyömöszölte kisöccsét. Ez volt életem legszebb karácsonya.

Ciprus víg ünnepe

Iwanna ciprusi görög lány, diplomáciát tanult és Pécsen töltötte – szavai szerint – kitörölhetetlenül szép Erasmus ösztöndíjas hónapjait 2010-ben. Innen ered rajongása Magyarország iránt, és kérésünkre pillanatok alatt válaszolt: „Amíg még élt szeretett nagyanyám, azok voltak a legszebb karácsonyaim. Mi görögkeleti vallásúak vagyunk, a karácsonyi liturgia több órás. Gyerekként alig vártam, hogy végre hazaérjünk, és belekóstolhassak a hagyományos ’avgolemoni’ karácsonyi levesbe, amely csirkéből, citromból és habart tojásból készül. Kicsit hasonlít a Magyarországon készült tárkonyos csirkelevesre. Az a legszebb, amikor a templomból hazaérve együtt a nagycsalád – unokatestvérek, keresztszülők, nagynénik, nagybácsik, és együtt átmentünk a nagyszüleimhez.”

Portugál szerenád

Az aprótermetű, nevető szemű Ze összekötötte a kellemest a hasznossal. Karácsony előestéjén kérte meg Elena kezét: ”Nem kis bravúrnak számított, hogy bejussak a lisszaboni teraszos ház jól őrzött kapuján anélkül, hogy észrevennének. Odaálltam a terasz alá, mint Rómeó, izgalmamban a leander bokorba kapaszkodtam, és azon imádkoztam, Elena legyen a szobájában. Különben szégyen-szemre ordibálhatnék egész este.

Rákezdetem egy videóról megtanult portugál szerelmes népdalra, remélve, hogy csak Elena hallja meg az éneknek álcázott recsegésemet. Szerencsére néhány percen belül felgyulladt a villany, és megjelent kedvesem alakja. Épp idejében, mert csak két versszakot tudtam a dalból, és amúgy is nagyon hamis volt. Bár férfi létemre nagyon izgultam, Elena igent mondott és ma már a két pici lányunknak is elmeséljük minden szenteste, miért is különleges több szempontból ez a nap.”

Éljünk északon vagy délen, legyünk férfiak vagy nők, gyerekek vagy rokonok, a karácsony mindent átölelő szelleme évről-évre elkísér, mint Charles Dickens Karácsonyi énekében is: „Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam (…), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket, és a sír felé tartó utazáson útitársakként gondolnak a náluk szegényebbekre, nem pedig holmi idegen fajra, amely másfelé utazik.”