Életközepi válság? Készülj fel rá!

Az életközépi krízis teljesen normális velejárója az életünknek. A válság megjelenhet harminc, de akár ötven éves korunkban is. A nem túl könnyű időszakra viszont előre felkészülhetünk, most elmondjuk, hogyan.

A „midlife crisis”-ról, azaz az életközepi válságról több száz cikk található az interneten. Az írások többsége azt mutatja be, mi történik a válság megjelenésének következményeként, hogyan reagálnak rá általában a férfiak, és hogyan a nők. Rengeteg jó tanács és megoldási javaslat is feltűnik ezekben a cikkekben, de szinte mindegyikből hiányzik az, hogyan készülhetünk fel tudatosan erre az időszakra.

A válság nem korfüggő

Merza Péter pszichológus is úgy véli, hogy a legnagyobb probléma, hogy a válságra való felkészülésről kevés szó esik. „Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valakinél fennáll egy súlyos betegség gyanúja, de a diagnózist igazoló MRI-re vagy CT-re csak fél évvel későbbi időpontot kap. Ilyenkor az ember hajlamos legyinteni, és fittyet hányni a problémára a következő hat hónapban, mondván, hogy akkor majd úgyis kiderül minden. Csakhogy általában, akkor már késő minden. Ha addig nem készül fel rá, nem keres különböző utakat, akkor nagyon nehéz dolga lesz. Ugyanez a helyzet az életközepi válsággal. Az életközépi válság megjelenése, intenzitása és hossza elsősorban  személyiség- és élethelyzet függő. Az, hogy hogyan tud valaki szembenézni a válsággal, az a személy érettségétől függ. Egy felnőtt érett személyiséget nem töri le a kudarc, könnyebben talál kiutat, meg fogja tudni találni a megoldást, talpra fog tudni állni. Az életközepi válság manapság már egész korán jelentkezhet, amikor az ember úgy érzi, hogy beszűkült az élettere. Nagyon sok pályakezdő fiatal van, aki kikerül az egyetemről, van egy papír a kezében, de tulajdonképpen semmihez sem ért, ezért bármilyen munkát elvállal. Ezt a melót nem igazán szereti, de egy idő után beleszokik, húzza az igát, majd egy idő rájön, hogy zsákutcába került. Ha nincs másik szakmája, ha nincs egy „B” verziója az életére nézve, akkor bizony komoly krízisbe kerülhet.”

Carpe diem vs. tudatos felkészülés

A pszichológus szerint soha egyetlen korban sem volt éltették ennyire intenzíven az ego hatalmát. „A carpe diem szlogen már igen korán beférkőzik a mindennapjainkba: légy boldog az egyetemen, ne törődj semmivel, éld az életed! Ahogy telnek az évek, az üzenet szövege változik, de a tartalom nem. Harcolj a koroddal, szerezd meg a legújabb és legjobb termékeket, mert igazán megérdemled. Ezek az üzenetek remek marketing jelmondatok, de nem mutatnak megoldást arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy elértéktelenedtünk, ha kirúgnak bennünket, vagy ha kirepültek a gyerekek. A tudatos, jövőre való felkészülésről, a saját felelősségünkről az életünkben sehol sem esik szó.

via GIPHY

Mit lehet tenni, ha úgy érezzük, hogy véget értek a lehetőségeink? Hogy hiába használjuk az agyonreklámozott csodakrémeket, a fiatalkori szépségünk mégsem tér vissza. Hogy hiába járunk az edzőterembe, a testünk már soha nem lesz olyan feszes, mint egykor volt. És hogy hiába értünk el szakmai sikereket, az új generáció simán letarol minket. Nagyon nehéz ilyenkor megbirkózni a válsággal. Azt gondolom, hogy a fiatalokat egész korán el kellene kezdeni felkészíteni az igazi életre. Nagyon sokan ragaszkodnak a szakmájukhoz, és nem képzik magukat tovább, pedig ma már nincs nyugdíjas állás. A fiatalokat minél előbb meg kellene tanítani arra, hogy álljanak több lábon, hogy tervezzenek előre, hogy folyamatosan képezzék magukat, és legyenek nyitottak az új dolgokra.”

Legyenek terveink!

A válságot elkerülni nem tudjuk, de kidolgozhatunk egyfajta stratégiát arra, mit fogunk tenni, ha minket is elér a krízis. Legyenek terveink arra vonatkozólag, hogy mihez kezdünk majd, ha elveszítjük az állásunkat, ha kirepülnek a gyermekeink, vagy ha karriert akarunk váltani. Ha vannak konkrét céljaink, akkor azokhoz készítsünk terveket. Persze nagyon fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé, amiket jó eséllyel meg is tudunk valósítani. Fontos még megemlíteni, hogy a válsággal összefüggésben általában csak negatív dolgokat szoktak felsorolni, pedig nagyon jó hatásai is lehetnek. Például önismeretünk mélyülhet, de a problémák helyett a lehetőségeket is észrevehetjük a krízisben. Lehetőségeket arra, hogy valami újat tanuljunk, és más szerepben próbáljuk ki magukat. A pszichológus is erre buzdít mindenkit. „Sohasem késő valami újba kezdeni! Ragadjuk meg a lehetőséget arra, hogy kamatoztassuk mindazt, amit eddig tanultunk! Vagy kezdjünk valami teljesen újba! Mindegy, hogy barkács tanfolyamra kezdünk el járni, vagy salsa kurzusra, a lényeg, hogy keressük a sikerélményt! Higgyünk magunkban, és abban, hogy tudunk új értelmet találni a mindennapokban. Ha képesek vagyunk felkészülni, és rugalmasan reagálni a megváltozott élethelyzetünkre, akkor képesek leszünk a válságot a saját javunkra fordítani.”