Életmenet: „Hadd győzzön az élet!”

Rómában negyvenezren, Ottawában 25 ezren vettek részt az Életmeneten. 

Mary Rathke az élő példa arra, hogy a nemi erőszakban fogant gyermekeknek is joguk van az élethez. A 35 éves Rathke akkor fogant meg, amikor édesanyját munkából hazafelé menet megerőszakolták. „Az embere azt mondták: ez a gyerek egy szörnyetegé, és senkinek nem kell majd”, nyilatkozta Mary a CNA-nak. „De én nem egy szörny gyermeke vagyok, hanem az édesanyámé, és én is Isten képére teremttettem.”

Rathke egy ideje pro-life aktivista, aki természetesen részt vett Róma negyedik, Olaszország ötödik éves Életmenetén. Az idén a megmozdulás épp Anyák napjára esett, mottója pedig így hangzott: „Az életért – kompromisszumok nélkül”.

Rathke szerint nagyon sok nőt kényszerítenek abortuszra, miután megerőszakolják őket, később pedig ezek a nők képtelenek együtt élni a bűntudattal, hogy megölték saját gyermeküket.

„Azokat a nőket képviselem, akik némán szenvednek, mert megerőszakolták őket. Amikor elmondom nekik a történetemet, köszönetet mondanak és azt: többé nem fogják szégyellni magukat, mert ők is Isten képmására teremttettek. Az abortusz nem törli ki az erőszak emlékét, viszont véget vet egy gyermem életének, aki épp olyan áldozat, mint a megerőszakolt nők. Adj életet a gyermekednek!” – így biztatja a nőket Rathke

Ezen a héten csütörtökön Kanada fővárosában is tartottak Életmenetet: az életért sétálók az Emberi Jogok Emlékművénél gyűltek össze és virrasztottak azokért a kisbabákért, akiket elvetettek. A pro-life pártiakhoz szólt Christina Alaimo, a Campaign Life Coalition Youth szóvivője:

„Azt vésték ebbe az emlékműbe, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek született, és mindnek jár a méltóság és az élethez való jog. Emlékeztetnünk kell a többi kanadai honfitársunkat, és az egész világot, hogy noha ezeket a szavakat kőbe vésték, mégsem válnak valósággá, amíg minden egyes embernek – megszületett és meg nem született – el nem ismerik az élethez és méltósághoz való jogát.

Adrianna Palma 18 évesen, egyetemi hallgatóként esett teherbe. Az orvosok azonnal azt kérdezték, el akarja-e vetetni a gyereket. „Messze voltam a családomtól és rettegtem”, emlékezett vissza Palma az összegyűlt embertömeg előtt. Ám amikor felajánlották az abortusz lehetőségét, Palma úgy érezte, sosem tudná megölni a benne növekvő gyermeket és aztán ezzel a tudattal élni. Így megtartotta a babát annak ellenére, hogy e döntése következtében a családja gyakorlatilag kitagadta őt. Palma elmondta: „Amikor az emberek azt kérdezték tőlem, fel tudom-e nevelni a gyermekemet, azt válaszoltam: Amit tudok neki adni, az a szeretet. Ha hívő emberként nő fel és tudni fogja, hogy lehet álmodni egy félelmetes világban, akkor tudni fogom, hogy anyaként jó munkát végeztem.”

Az ottawai megmozduláson 25 ezren gyűltek össze a Parliament Hillen. Idei üzenetük ez volt: „Hadd győzzön az élet!” Kanadában ez volt a 18. Életmenet azóta, hogy 1969-ben legálissá tették az országban az abortuszt. Azóta kb. négymillió baba halt meg, mielőtt megszülethetett volna.

Ebben az évben a kanadai Életmenet két börtönben ülő nő előtt is tisztelgett, akik azért kerültek rács mögé, mert több nőnek is azt tanácsolták, hogy ne vetessék el kisbabáikat.

Több mint 30 politikus és szenátor is beszélt a megmozduláson, hangsúlyozva, hogy a Parlament tagjait bátorítani kell, hogy kiálljanak az abortusz ellen, mert – ahogy Pat O’ Brian fogalmazott – „óriási nyomás alatt vannak annak érdekében, hogy ne beszéljenek erről.”

Források: Catholic News Agency, Life Site News