Elhunyt a csecsemők emlékeit kutató pszichológusnő

A legtöbb felnőttnek egyáltalán nincsenek emlékei 3-4 éves kora előttről. Sokáig úgy vélték, egyszerűen azért, mert a kisgyermek agya nem elég érett ahhoz, hogy emlékeket raktározzon el. Carolyn Rovee-Collier volt az, aki ezt megcáfolta. A pszichológus október 2-án, 72 éves korában hunyt el. Neki állít emléket ez a cikk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
Carolyn Rovee-Collier
2014. november 04. Gyarmati Orsolya

A legtöbb felnőttnek egyáltalán nincsenek emlékei 3-4 éves kora előttről. Sokáig úgy vélték, egyszerűen azért, mert a kisgyermek agya nem elég érett ahhoz, hogy emlékeket raktározzon el. Carolyn Rovee-Collier volt az, aki ezt megcáfolta. A pszichológus október 2-án, 72 éves korában hunyt el. Neki állít emléket ez a cikk.


Carolyn Rovee-Collier már az 1980-as évek elején kimutatta, hogy a babák igencsak sokmindenre emlékeznek. Egy 9 hónapos gyerek akár másfél hónapon át emlékszik egy játékra, amit megtanult. Rovee Collier úgy vélte, a felnőtt és a csecsemő emlékei gyakorlatilag ugyanaz jellemzi, és hogy a kisgyermekek emlékei nem tűnnek el, csupán egyre nehezebb hozzájuk férni, ahogy a gyermek növekszik.

A pszichológusnő feltételezéseit a szakma nagy része nem fogadta el: a legtöbb pszichológus továbbra is ragaszkodott a csecsemő-amnéziának titulált jelenséghez. Ám Rovee-Collier nem adta fel és az elmúlt 30 év során folytatott kutatásai a csecsemő memóriájáról és tanulási képességeiről nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csecsemő kognitív tanulásáról szóló tanulmányok iránya nagyban változzon.

Carolyn egyike volt az első pszichológusoknak, akik csecsemőkkel folytatott kísérletek segítségével tanulmányozták a kisbabák kognitív képességeit. A pszichológusnő nem sokkal első fia, Benjamin születése után dolgozott ki egy módszert, mivel épp ekkor írta doktori disszertációját és hogy haladni tudjon, valamivel le kellett foglalnia a kisfiút.

Mivel Benjamin nagyon szerette a kiságya fölé szerelt zenélő forgót, Carolyn egy szalagot kötött a játékhoz, amelynek másik végét a baba lábához erősítette. Benjamin nagyon boldog volt, amikor rájött, hogy ha mozgatja a lábát, megszólal a zene. A “heuréka-pillanat” akkor jött el, amikor Carolyn észrevette, hogy a háromhónapos Benjamin nem csak akkor rázza a lábát, ha a kiságyában fekszik, hanem akkor is, amikor nincs ott, így jelezve, hogy játszani szeretne még az eszközzel. Rovee-Collier ekkor jött rá, hogy a baba emlékszik.

Hogy tesztelje feltételezését, Carolyn sokezer babánál próbálta ki a szalagos módszert, amelyből kiderült, hogy már a kéthónapos babák is képesek voltak emlékezni 1-2 napon át a lábrázásból fakadó zenélésre, míg a féléves gyerekek két hétig tartották meg emlékezetükben az izgalmas játékot.

“Nem kérdés, hogy igenis emlékszünk a kora gyermekkori élményeinkre”, mondta egy interjúban a pszichológusnő. “Csak nagyon nehéz hozzájuk férnünk. Ám a babák olyanok, mint az elefántok: sosem felejtenek.”

Forrás: The New York Times