Emlékezni a születésre – nem feltétlenül fikció

Mai tudásunk szerint a magzatnak még nincsenek emlékei, és a születés előtti emlékek témája leginkább az ezotéria kategóriájába tartozik – habár az utóbbi évtizedekben egyre több, ezzel ellentétes tudományos bizonyítékot találunk.

A csecsemőkor már más tészta: a csecsemők ugyan nem szavakban gondolkodnak, de az ebben az életkorban okozott hatások sokáig végigkísérik az ember életét, még akkor is, ha csupán nonverbális emlékekként raktározódnak. de mi a helyzet magával a születéssel?

Emlékszik-e az ember a születésére? A híres sci-fi író, Ray Bradbury például váltig állította, hogy igen: képes volt felidézni a születésének minden momentumát és részletét. Salvador Dalí még ennél is tovább ment, ő állítólag arra is emlékezett, milyen volt az anyaméhben.

Fejletlen agyterületek

Az idegtudósok sem teljesen szkeptikusak a dologgal szemben, bár vannak fenntartásaik. Az emlékek keletkezéséért és tárolásáért felelős agyterület, a hippocampus ugyanis születéskor és csecsemőkorban még nagyon fejletlen: mérete és idegsejtkapcsolatai a későbbi évek során alakulnak ki. Ez az egyik oka, hogy kora gyermekkorunkból nagyon kevés tudatos emlékünk van, az első két évről általában semmi. Ugyanakkor egy másik agyterület, az amígdala, amely az érzelmi emlékekért felelős, már a születés pillanatában is teljesen kifejlett. Ez azt jelenti, hogy nagy érzelmi tartalommal bíró események megmaradhatnak az emlékezetünkben, és később is jelentősen befolyásolhatják viselkedésünket, még akkor is, ha nem, vagy csak nagyon homályosan tudjuk őket felidézni.