Empátia, szabadság, hitelesség – ilyen egy iskola?
Elfogadják a gyereket olyannak, amilyen, mert ez az elfogadás segít változni, fejlődni és elérni a célokat.
Elfogadják a gyereket olyannak, amilyen, mert ez az elfogadás segít változni, fejlődni és elérni a célokat.
Sok szülőnek okozhat fejtörést, gyermekét vajon melyik óvodába, iskolába írassa. Legtöbbször a kényszer, illetve ismerősök tippjei alapján választunk. A Családháló ezúttal sorozatban mutatja be a hazánkban elérhető alternatív módszerű oktatási intézményeket. A leglényegesebb vonásokra koncentrálunk, illetve megpróbáljuk felfedni, mi az, amiben az egyes iskolák különböznek.
Rogers
Eddig is, és a nemrég elfogadott köznevelési törvény szerint is az alternatív iskolák a saját kerettantervük szerint taníthatnak, vagyis eltérhetnek a nemzeti alaptantervben szabályozott oktatási normáktól, tananyagtól. Ezek az iskolák speciális oktatási rendben taníthatnak, emellett a kerettanterv több területen is lehetőséget ad a főszabálytól eltérni. Ilyen például a tanárvégzettségek kérdése, illetve az eszköz és helység-igény.
A Rogers módszer lényege, hogy a szülőkkel összefogva nevelnek, céljuk: olyan fiatalok képzése, akik biztos alapkészségekre épített, megalapozott tudás birtokában, magas szintű szociális kompetenciával, másokkal együttműködve érvényesülnek az életben.
Nincs lecke
A gyerekek azért is szeretik ezt a fajta képzést, mert nem kapnak jegyeket, fekete pontot, és nincs lecke sem. Persze a módszer nem ettől működik.
A Rogers-intézményekben elfogadják a gyereket olyannak, amilyen, mert ez az elfogadás segít változni, fejlődni és elérni a célokat. A pedagógusoknak Rogersnél más szerepe van, mint a hagyományos oktatási intézményekben – itt ez egy igazi „segítő kapcsolat”, amelyben a felnőtt nem autokrata módon, fölérendeltként viselkedik, hanem az életkorából, tapasztalatából adódóan segít a gyermeknek felismerni saját lehetőségeit, feltárni a benne élő belső igényeket, célokat, rátalálni a saját útjára. Nem prekoncepciók alapján kialakított eszmény jegyében akarják tehát valakivé nevelni, hanem segítik azzá válni, akivé a gyerek maga válni szeretne. Ami fontos: mindig a gyerek érzéseiből, gondolataiból indulnak el a problémák megoldása során.
A tanár tehát nem kizárólagos forrása a tudásnak, ő csupán egy az elérhető források közül. A tanulás forrása tulajdonképpen minden és mindenki lehet: a gyerekek, a könyvek, az internet, a szülők, más felnőttek, térképek, munkafüzetek, hangfelvételek, szerszámok stb. A tanulási folyamat hatékonyságát növeli, ha a téma kapcsolatban áll a személy problémáival. Ez a tapasztalati tanulás alapelve is, hiszen csak létező hallgatólagos tudáshoz lehet új tudást kapcsolni.
A Rogers-módszer fő célkitűzése nem a tananyag, hanem az iskolai légkör megváltoztatása. Szorongásmentes, bizalomteli és biztonságot nyújtó iskolai légkör kialakítása a cél, amelyben az ismeretszerzés és az együttlét nem kényszer, hanem örömforrás.
Az oktatásban a legfontosabb a nevelő személyisége. „A tanár ne merev maszkként hordozza tanárságát, amelynek „felvételekor” személyiségének egy részét otthon hagyja. A tanárnak saját magának, valódinak kell lennie” – mondja Rogers.
A Rogers-módszer szerint működő óvodákban vegyes életkorú csoportokban együtt játszanak a kisebb és nagyobb gyerekek. Az ilyen összetételű, életszerű, jól funkcionáló közösségekben a napi rutin során természetesen alakul ki a kisebbek segítése, a felelősségérzet, a másokhoz való alkalmazkodás, a minták elsajátítása, ezáltal fejlődnek a szocializációs képességek és a gyermekek közötti társas kapcsolatok.
Források:
