Epidurális érzéstelenítés:jó döntés?

Sok kismama úgy érzi, hogy igényt tartana a szülés alatt igénybe vehető bizonyos gyógyszerekre, egyszerűen azért, mert tartanak a vajúdás során a fájdalomtól. Az epidurális érzéstelenítés köztudottan a leghatékonyabb szülés során alkalmazott fájdalomcsillapító eszköz, ami azonban szülés után könnyen eredményezhet nagy fájdalmat…

Az epidurális érzéstelenítéstől alig érezhetővé válnak a fájások. Csakhogy a szer lelassítja az összehúzódásokat, így aztán adnak mellé egy másik szert, ami “visszagyorsítja” a folyamatot. Emiatt hamarosan jelentkeznek a tolófájások, ezért a szülésznő felnyomja a vajúdó nő térdeit, és amikor látja a monitoron, hogy jön a fájás, szól az anyának, hogy nyomjon. Az anya nem érez semmit, de nyom, és hamarosan megszületik a baba.

“Másodfokú repedés“, hallja az orvost az anya, vagy még rosszabbat: “Varrjuk össze ezt a gátmetszést.” Mivel szülés közben nem érzett semmit, és a szülésznő meg az orvos nem alkalmazott gátvédelmet, a kismama vagy repedt, vagy gátmetszést alkalmaztak rajta. Ha az aneszteziológus jó munkát végzett, nem fogja érezni az összevarrást, ha viszont az epidurál hatása túl hamar múlik el, bizony minden egyes öltés komoly tortúra lesz. Sok nő számol be arról, hogy az összevarrásból sokkal lassabban épül fel, mint magából a szülésből: nem tudott ülni, a wc-zés kész kínszenvedés, a szexuális együttlétek pedig hónapokig fájnak.

Olyan is gyakran előfordul, hogy az epidurál miatt a baba olyan pozícióban “fordul be” a szülőcsatornába, ami miatt a szülés császármetszéssel végződik. A műtét alatt a kismama megint csak nem érez semmit, csakhogy aztán elmúlik az érzéstelenítő hatása, és ilyenkor jön a neheze: az átvágott, majd összevarrt hasizmok miatt még az is komoly kihívás, hogy az anyuka felvegye a kisbabáját. Ráadásul minden ötödik császármetszésen átesett nő átesik valamilyen műtét utáni fertőzésen, amitől a fájdalom még nehezebben viselhető el.

A lényeg, hogy a legtöbb szülés nagy fájdalommal jár, de ez a fájdalom nagyon fontos, mivel hormonálisan összekapcsolódik az egészséges szülési folyamattal. Ha kikapcsoljuk a fájdalmat, magába a természetes folyamatba avatkozunk bele, ami olyan beavatkozásokat eredményez, ami komoly károkkal (és fájdalmakkal!) jár. Az orvos, a barátaink, a rokonaink ugyan javasolhatják: “Ne hősködj, kérj epidurált!”, pedig a szülési fájdalom átélése nem a hősködésről szól, hanem a női szervezet megvédéséről. Természetesen előfordulhat, hogy egy hosszúra nyúló szülésnél végül az epidurál jelenti a megoldást, ám a kutatások arra mutatnak rá, hogy csak legvégső esetben érdemes alkalmazni.

A bellybelly.com cikke nem azt állítja, hogy azoknak a vajúdó nőknek, akik nem szeretnének érzéstelenítést kapni, ne lenne szükségük segítségre a fájdalom enyhítését illetően: masszázsra, meleg fürdőre, hipnózisra, relaxációra, zuhanyzásra. Ugyanakkor egyértelműen úgy véli: a vajúdó nőnek mindenképpen képesnek kell lennie mozgatnia a testét, és nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, amelyben a hátán feküdve kell várnia, hogy lecsöpögjön az injekció, vagy, hogy a folyamatos monitorozás miatt meg se mozdulhasson. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a szülésben segítő személy (dúla, bába, szülésznő) valóban támogassa az anyát, akinek ezáltal sokkal nagyobb eséllyel lesz komplikációmentes, gát- és császármetszésmentes szülése.