EQ-fejlesztés gyermekkorban

Az EQ az érzelmi intelligencia rövidítése. Érdemes már babakortól fejleszteni, ez segít ugyanis abban, hogy a gyermek, illetve a későbbi felnőtt éretten fogadja az élet kihívásait.

Érzelmi intelligencia alatt az érzelmek kifejezésére, felismerésére, megértésére, felhasználására, szabályozására való képességeket érti a tudomány. Ezek a készségek, képességek viszonylag lassan fejlődnek ki, de szülőként igen sokat tehetünk ezek fejlesztésében. Most eláruljuk, hogyan.

Ez egy hosszú távú befektetés

Felnőttkori érzelmi intelligenciánk nagymértékben gyermekkorunk, neveltetésünk hozadéka. Így van, aki kisebb, van, aki nagyobb munícióval érkezik a nagybetűs életbe. Fontos, hogy a gyermekeknél mielőbb megkezdjük az EQ-fejlesztést, mert ők is kerülhetnek naponta olyan szokatlan, vagy számukra váratlan élethelyzetbe, ahol nagy hasznát vehetik. A szülők válása, egy kistestvér érkezése, az óvoda elkezdése, vagy az egyik nagyszülő halála megviselheti a kicsi lelkivilágát. Persze mindenre nem tudjuk felkészíteni, de az érzelmi intelligencia fejlesztésével sokat tehetünk ezért, hogy minél jobban fogadja ezeket a helyzeteket. Márton-Koczó Ildikó coachot és trénert kértük arra, adjon ötleteket, miképp lehetünk szülőként gyermekünk EQ fejlesztői. „Az érzelmi intelligencia hatással van az érzelmeink megfelelő kezelésére, a szociális készségeinkre, a társas kapcsolatainkra, a konfliktuskezelési módszereinkre, és az együttműködési kompetenciáinkra.” –kezdi a szakember. „A családnak nagyon nagy felelőssége és szerepe van abban, hogyan formálja érzelmileg a gyereket. Ez egy mindennapi odafigyelést igénylő, nem egyszerű feladat, de megéri az időt és az energiát, hiszen ez egy hosszú távú befektetés, gyermekünk felnőttkori boldogulását szolgálja.”

Mese-mese mátka…

Márton-Koczó Ildikó felhívja a figyelmünket arra, hogy már egészen kiskorban is nagyon sokat tehetünk, pusztán azzal, hogy meséket olvasunk gyermekünknek. „A mesék fejlesztő ereje vitathatatlan. Ha megoldható, naponta olvassunk a lurkóknak otthon. Válasszunk olyan meséket, amik tanulságosak, példát mutatnak. Egyik ilyen kedvencem Holle anyó története. Ebben a mesében szerepel egy jó és egy rossz lány, és a kettőjük külvilágra adott reakcióiból megtanulhatja a gyermek, hogy mik a pozitív emberi tulajdonságok, milyen a jó, segítőkész, együttműködő viselkedés. Az a fantasztikus az egészben, hogy a mesélés teljesen indirekt módon hat, azaz, elég, ha a csemeténk figyel, és hallgatja a történetet. Persze ha már nagyobb, őt is be lehet vonni a mesék értelmezésébe, lehet párbeszédet kezdeményezni, a passzív mesehallgatásból aktív feldolgozásba fordítani a folyamatot. Megkérdezhetjük, hogy számára mi a mese tanulsága, vagy épp mi ragadta meg leginkább a történetben?” A szakember hangsúlyozza továbbá, hogy a mese egy olyan lelki táplálék a gyermeknek, ami életre szóló nyomokat hagy benne. Az esti mesélés olyan szeretetteljes és meghitt légkört teremt, amelyben a gyermek megpihenhet, ellazulhat, lezárhatja a mozgalmas napját. A mesélés segít neki abban, hogy megtanuljon a saját fejében olyan fantáziaképeket alkotni, amik segítik őt az egész nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. A sok mese hozzásegíti ahhoz, hogy később a képzelete, érzelmi intelligenciája legyen a támasza a mindennapi megpróbáltatások közepette.

Játszva fejlődni

A szakértő szerint a fejlesztés másik nagyon fontos pillére a folyamatos párbeszéd. Ahhoz, hogy tudjuk, mi foglalkoztatja gyermekünket, tudnunk kell, mi történt vele aznap. Nyilván sok szülő kérdezi meg a gyerekétől, hogy mi volt aznap az óvodában, iskolában, de általában kitérő választ kap. Márton-Koczó Ildikó azt tanácsolja, legyünk cselesek, és kérdezzünk ravasz módon. „Okos kérdésekkel teret tudunk engedni a gyermekünknek, hogy megnyíljon, és minél többet megtudjunk a belső történéseiről. Kérdezzük meg tőle, hogy aznap mi volt a legjobb, vagy mi a legviccesebb, vagy éppen a legtanulságosabb számára. Ha úgy kényelmesebb, válaszoljuk erre a kérdésre először mi magunk. A saját történetünk elmesélése után ő is felbátorodik majd, és megosztja velünk a saját élményét. Készíthetünk együtt kérdéskártyákat, és vacsora közben a család tagjai egymás után húzva, megválaszolhatják a feltett kérdéseket.” Ildikó kedvenc fejlesztési eszközei közé tartoznak még a társas- és a szerepjátékok, melyek során a gyerek különböző szituációkban próbálhatja ki magát. Mozgassuk meg a fantáziáját, teremtsünk a játék során különböző helyzeteket, és kérdezzük meg, ő mit tenne? (pl. Ha a boltban az előtted álló néni leejtené a pénztárcáját, mit csinálnál? Ha fájna a játékmacid torka, hogyan segítenél neki, mi lenne neki a legjobb? stb..)

A szülő a minta

Gyermek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséhez további elengedhetetlen lépés, hogy szülőként kiegyensúlyozott, türelmes és figyelmes mintaként szolgálunk. A gyermeki agy szivacsként issza magába a szülőktől látott-hallott dolgokat, és aztán akarva-akaratlanul is használja a példát. A legkisebb mindennapi történés is nyomot hagyhat a gyermekben. Az, hogy szülőként hogyan kezeljük a konfliktust, hogy rögtön elveszítjük-e a fejünket, és kiabálunk, vagy eltusoljuk az ügyet, mind-mind lehetséges mintául szolgál a csemetének. Ezért fontos, hogy időt-energiát nem kímélve mi magunk is azt a mintát sugározzuk, amivé szeretnénk, hogy fejlődjön a gyermekünk. Ez aztán a szülő-gyermek kapcsolatra is pozitív hatással lesz, és nem mellesleg hosszú távon formálja a családi kultúrát is.