Évente 650 kisbaba-eutanázia történik Hollandiában

A Holland Királyi Orvosszövetség (KNMG) jelentése szerint évente 650 újszülöttet segítenek a túlvilágra, hogy enyhítsék a baba szenvedéseit vagy, mert a kisbabák hamarosan bekövetkező halála túl erős szorongást idéz elő a szülőben.

A szervezet Orvosi döntések súlyos rendellenességekkel születő újszülöttek életéről című nyilatkozatában úgy fogalmaz, hogy egy újszülöttnek beadott halálos injekció etikailag megengedett abban az esetben, ha „a baba szabálytalan légzésritmusa és haldoklása a jó előkészítés ellenére folytatódik, és csak késleltetnénk az elkerülhetetlen halált, komoly szenvedést okozva ezzel a szülőnek”.

2002-ben Hollandia elsőkét engedélyezte törvényi úton az eutanáziát, akkor még csak 18 évesnél idősebbek esetében

2005 óta az ország nem emelt vádat újszülött-eutanáziát végző orvosok ellen, ha az orvos mindenben a 2004-ben Dr. Eduard Verhagen által írt, ún. Groeningen Protokollban foglalt orvosi irányelvek szerint cselekedett.

Dr. Verhagen, aki részt vett a KNMG nyilatkozat megfogalmazásában a Volkstrantnak (vezető holland újság) elmagyarázta, hogy miért számít a szülői gyötrődés abban a döntésben, hogy megöljék-e gyermeket. Véleménye szerint az orvosoknak kímélniük kéne a szülőket attól, hogy lássák gyermeküket gyötrődve meghalni, azzal érvelve, hogy ez a palliatív ellátás része.

„Ezek a gyermekek szürkék és hidegek, ajkaik kékek és néhány percenként, hirtelen lélegeznek nagyokat. Nehéz ezt a gyötrődést órákig, esetenként napokig nézni.” – mondja.

A KNMG-nyilatkozat szerint a Hollandiában évente megszülető 175.000 gyermekből 650 van eutanáziára ítélve, mert egyébként is meghalna – írja a Lifesitenews.

„Ezek a gyermekek – az intenzív kezelés ellenére – rövid időn belül biztosan meghalnak. Rosszak az életkilátásaik, és csak halovány lehetőségük van az életben maradásra. Talán nem lesz szükségük állandó kezelésre, de egy komoly és reménytelen szenvedésekkel teli élet vár rájuk. Az orvosok és szülők azzal a nehéz kérdéssel néznek szembe, hogy van-e értelme folytatni vagy elkezdeni a kezelést. A másik probléma az, hogy egy jó szándékú kezelés árthat a babának, mivel gyenge egészségi állapota miatt már eleve is szenved.”

Dr. Verhagen egyébként maga sem biztos abban, hogy egy levegőért kapkodó újszülött valóban szenved-e. „Talán fájdalom- és diszkomfortérzete van, azonban a szenvedés egy összetett társadalmi és pszichológiai jelenség, az egzakt tudomány által meg nem határozott feltételekkel.” – vallja.

Míg Dr. Verhagen jól ismert az eutanázia melletti kiállásáról, egyes szakértők viszont máshogy vélekednek látva az ország növekvő halálozási statisztikáit.

Theo Boer professzor, holland etikus korábban azt nyilatkozta, hogy egy „jó eutanáziatörvény” kis halálozási rátát eredményezne. 2014-ben a Brit Lordok Házának azt mondta, hogy az eutanáziatörvény jelenléte végső megoldásból napi rutinná változtatta az asszisztált öngyilkosságot.

„Óriásit tévedtem abban, hogy az eutanáziaszabályozás működik. Korábban a holland törvények elkötelezett híve voltam, de most, 12 év tapasztalat után teljesen más nézőponton vagyok.” – nyilatkozta. „Az eutanázia annyira elterjedt Hollandiában, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy a rákos betegek bevett halálozási módja legyen.” – folytatta. „2008 óta évente 15 százalékkal nőtt az asszisztált öngyilkosságok száma és idén nagy esély van rá, hogy ez a szám elérje a hatezret. Az aktív eutanázia hívei nem fognak nyugodni addig, amíg halálos hatású tabletták nem lesznek elérhetőek minden 70 fölötti számára, aki meg akar halni. Bizonyos pályák igenis csúszósak.”

Wesley J. Smith  a Discovery Institute „Fókusz az emberi kivételességen” programjának főmunkatársa a The National Review-ban arról ír, hogy a szenvedés enyhítésével való érvelés az eutanázia mellett veszélyes illúzió.

„Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az asszisztált öngyilkosság melletti kiállás a terminális betegségekről szól, és ismerjük be, hogy sokkal inkább a rokkantság a fő ok. A fogyatékossággal élők jogaiért küzdő mozgalmak éppen azért ellenzik az eutanáziát, mivel a sérültek a valódi célpont. Valójában az élet kioltásának – mint lehetséges válasz a szenvedésre – szentesítéséről van szó – beszéljünk akár terminális, krónikus betegségekről, rokkantságról, értelmi fogyatékosságról, vagy létbizonytalanságról.”– írja.

„Valóban, ahogy Svájcban, Hollandiában és Belgiumban láttuk, amint elfogadják [az eutanázia] alap premisszáját, ez logikusan a megrendelt halál engedélyezéséhez vezet.”

(Illusztrációs fotó: családháló.hu – Ancsin Gábor)