Ez lányos, az fiús?

Hosszú, többlépcsős folyamat, míg valakiben kialakul a nemi identitás, azaz, hogy mit jelent számára fiúnak, lánynak lenni. Tulajdonképpen soha le nem záruló folyamat, hiszen felnőtt életünk során is érnek olyan testi, kapcsolati élmények, amik jelentősen befolyásolják ennek a megélését. Más-más tulajdonságok kimunkálását követelik meg az újabb életszakaszok, például más nőnek lenni kamaszként, frissen szült anyukaként, nagymamaként.

Nagyok az egyéni különbségek abban is, ki mennyire fogadja el a társadalmi elvárásokat, vagy lép külön utakra. És persze az elvárások is változnak: például lehet, hogy otthon egészen más értékeket tanít a család a kisfiúnak, mint amivel majd a munkakörnyezetében vagy a párkapcsolatában találkozik.

Noha, mint az eddigiekből látható, egész életen át tartó folyamatról beszélünk, számos elmélet alkotó szerint van két kiemelt szakasza a nemi identitás alakulásának: nem meglepő, hogy a kamaszkor az egyik, mikor kifejlődnek a másodlagos nemi jegyek, és a gyerek elkezd nővé, férfivá alakulni.

De amire nem mindenki gondol: a 3-5 éves időszak, amit Freud ödipális korszaknak nevez, Erikson pedig, aki Freudból indult ki, de inkább társas, mint biológiai megközelítésből írta le a személyiségfejlődést, a kíváncsiság korszakaként határoz meg. Ez nem kis részben a szexualitás iránti kíváncsiságot jelenti.