Ezeket a hibákat NE kövesd el a válás során!

Ha boldog házasságban élsz, vagy épp a hercegről álmodozol a fehér lovon, valószínűleg eszedbe sem jut a válás lehetősége. Sajnos azonban a helyzet az, hogy minden második házasság felbomlik.

Valójában azonban lehet, hogy ennél több válás is lenne, ha az elhidegült párok egy részét nem riasztaná a válási procedúra során gyakran kialakuló rendkívül nyomasztó és megterhelő hangulat, a feszültség elhatalmasodása, a veszekedések, a vagyonmegosztás, a gyerekfelügyelet kérdése és maga a tény, hogy ezentúl egyedül kell helytállni.

A Time magazin nemrég közzétette a Pennsylvaniai Egyetem kutatási eredményeit, amelyek szerint az, hogy mennyi idősen lépünk házasságra valakivel, meghatározhatja, mennyire lesz sikeres  kapcsolat. Ám nem számít, mekkora a kockázat, sosem árt felkészülni arra, ha netán valaki egy jogi csatározás közepette találja magát. És bizony ilyenkor nagyon nehéz stabilnak maradni a félelem, a harag és egyéb érzelmek miatt

Shannon Fox válóperes ügyvédet, a Last One Down the Aisle Wins (Az nevet, aki utoljára nevet) című könyv szerzőjét hívtuk segítségül, hogy összefoglaljuk, melyek a legtipikusabb hibák, amelyeket válás során elkövet(het)ünk:

Soha ne kényszerítsük arra a gyerekeket, hogy valamelyikünk pártjára álljanak!

A gyerekek a legszelídebb válást is megszenvedik. Éppen ezért az utolsó dolog, amit egy szülő akarhat, az az, hogy még több fájdalmat okozzon nekik. Sajnos azonban sok válás sokkal nehezebb a gyerekek számára, mint az szükséges lenne. Igen, a válás fájdalommal, haraggal és vádaskodással teli időszak, ám a gyerekeket felhasználni és megpróbálni saját oldalunkra állítani a másik szülővel szemben gyógyíthatatlan sebeket ejt a lelkükön. Bármennyire is haragudjunk egymásra, a gyerekekkel mindig éreztessük: mindketten szeretjük őket és ez az egész nem miattuk történik.

Ne tekintsük az ügyvédünket terapeutának!

Lehet, hogy az ügyvédünk igazi varázsló, ha a jogról van szó, miközben együttérző ember és jó hallgatóság, ám nem terapeuta. És ne feledjük: valahányszor belekezdünk a panaszkodásba arról, milyen irányító volt a férjünk, milyen féltékeny típus a feleségünk, az óra akkor is ketyeg, és a panaszáradat nagyon sokba kerülhet.

Ne hagyjuk, hogy a válás „magától” menjen!

Bár való igaz, hogy az a kliens, aki naponta ötször hívja fel az ügyvédjét, kimondottan idegesítő, ne essünk át a ló másik oldalára és dőljünk hátra, mindent az ügyvédünkre bízva. A válóperek sokszor elnyúlnak, ami nagyon komoly érzelmi és mentális nehézséget jelent a perben részt vevők számára, a kiadások növekedéséről nem is beszélve. Ha folyamatosan „képben vagyunk” a válóper épp aktuális állását illetően, azzal lerövidíthetjük az egész folyamatot.

Ne utasítsuk el a mediációt!

Lehetséges ugyan, hogy a gondolattól, hogy egy asztalhoz üljünk az exünkkel, görcsbe ugrik a gyomrunk,mégis: ha sikerül civilizált módon, mediáció keretében tisztáznunk pár dolgot, sokkal könnyebb dolgunk lesz a tárgyalóteremben.

Ne beszéljünk gyerekeinknek exünk nekünk fájó tetteiről!

Megosztani a gyerekekkel valamelyik szülő szerelmi kicsapongásait nem csak érzéketlenségre utal: amikor valamelyik szülő szidja a másikat a gyerekeknek, akkor a gyerekek egy részét is bántja, mindegy, hogy apa mond rosszakat anyáról, vagy fordítva. Míg két felnőtt ki tud lépni a válás által a kapcsolatból, a gyerekek ezt nem tehetik meg. A szüleik a szüleik maradnak életük végéig.

Ne ugorjonk azonnal bele egy új kapcsolatba!

A válás az egyik legstresszesebb és érzelmileg legnehezebb esemény, amit emberként átélhetünk. Sokan éppen ezért azonnal új kapcsolatba vágnak bele, mert vágynak a gyengédségre, a szeretetre, a harmóniára, az elfogadásra. Csakhogy ez nagyon becsapós, hiszen az előző kapcsolatunk még nincs lezárva, és éppen zaklatottságunk és diszharmóniánk miatt nem tudjuk megadni az új partnerünknek azt, amire szükség van egy kapcsolatban. Ha még a gyerekeinknek is bemutatjuk őt, az tovább nehezíti a dolgukat, hiszen – jogosan – úgy érezhetik, valaki betolakodott abba a nagyon sérülékeny valamibe, amit egykor a családjuknak hívtak. Ahelyett tehát, hogy rögtön beleugranánk egy új kapcsolatba, hasznájuk arra az időt, hogy újra felépítsük önmagunkat – immár az exünk nélkül.

Forrás:  Womansday (via)