Ezeknek a gyerekeknek a története a pszichológust is kikészíti

Szőke András pszichológus egy évtizede foglalkozik a gyerekként szexuális bántalmazást elszenvedett áldozatok terápiájával. Az SOS Gyermekfalvak és a Norvég Civil Támogatási Alap közös, egyéves projektjében nevelőszülőknek és gyermekvédelmi szakembereknek tart szupervíziót és képzést a szexuális abúzuskezeléséről.

Arról beszélgettünk, hogy zajlik a terápia egy gyereknél, mikor van rá szüksége az elszenvedőnek, mikor jelentkezik a trauma, fel lehet-e dolgozni a bántalmazást.

Hogy kapcsolódsz a témához?

13 éve vagyok pszichológus, 2006 és 2014 között az ESZTER Alapítványnál(a szexuális bántalmazás áldozatait segítő szervezet) a szexuális abúzust elszenvedőknek tartottam terápiát, meg óvodában, iskolában dolgoztam sokat. Jelenleg magánrendelésem van, és az SOS Gyermekfalvaknáltartok szupervíziót és képzést a szexuális abúzus kezeléséről gyermekvédelemben dolgozóknak.

Hogy néz ki a terápia szexuális abúzust elszenvedett gyerekeknél?

Ez nagyon helyzet- és személyfüggő, néhány alapelvet tudok csak elmondani. Az egyik sarkalatos pont, hogy egy terápiának nem dolga az igazság kiderítése, mert sok ilyen megkeresést kapott az alapítvány. De ez ellentmond a terápiás elveknek. Ha elkezdem megkérdőjelezni a gyerek élményét, akkor le van lőve az egész terápiás folyamat.

És általában a bántalmazottak azt élik meg, hogy nem hisznek nekik, sőt, ők sem hisznek maguknak, és sokáig él bennük az az illúzió, hogy egyszer majd kiderül, meg sem történt az egész. Ha felmerül, hogy nem hisznek neki, akkor nagyon nehéz terápiát folytatni. A terápia, mint minden gyerekterápia, játékos formában zajlik, és emellett fontos a szülőkkel való munka, mert a szülő tudja azt a közeget megteremteni, amiben az igazi gyógyulás zajlik.