Ezért értelmetlen durván büntetni a gyereket

A durva büntetés kevéssé hoz belátást, mert egyfajta védekezést is kivált a gyerekből, hiszen a szülői üzenet, ha ügyetlenül fogalmazzák meg, gyakran minősítő jellegű, azaz nem az cseng ki belőle, hogy „nagyon súlyos, amit tettél”, hanem, hogy „felháborító, rossz, aljas vagy”.

A gyermeki agresszió egyik kutatója, Keneth Dodge meglepő eredményre bukkant, mikor azt vizsgálta, igaz-e a vélekedés, hogy a testi fenyítés agresszívebbé teszi a gyerekeket. Felmérései azt mutatták, hogy csak azok a gyerekek válnak agresszívebbé, akik szülei rendkívüli nevelési eszköznek tartják a verést, ami azt hivatott kifejezni, hogy a gyerek valami nagyon durvát tett, ami erőteljes megtorlás után kiált. Ahol a hétköznapok „normál” része volt a verés, a gyerekek nem voltak agresszívebbek másokhoz képest.

Amellett, hogy az eredmény nagy felháborodást váltott ki (részben rasszista felhangjai miatt, mivel az előbbi csoportba inkább a fehér, utóbbiba az afro-amerikai családok tartoztak), és remélhetőleg senkinek nem ad bátorítást a veréshez, egy tanulságot mégis le lehet vonni belőle. Egyes szülők azért durvultak el, mert ezzel akarták kifejezni, milyen rosszat tett a gyerek, de úgy tűnik, az üzenet nem ment át, csak viharokat keltett a csemetékben, ami aztán agresszióban tört ki.

Ha belegondolunk, miért lehetett így, érdemes képzeletben belebújni egy kisgyerek bőrébe. Bármit is tesz (talán olyat, amiről maga is tudta, nem szabad), nem úgy éli meg a saját viselkedését, hogy „most valami iszonyú durva, vérlázító dolgot művelek”.